névelő a személynév előtt

A személynevek már eleve határozottak, így szükségtelen hozzájuk kapcsolni a névelőt. Ennek ellenére sokan úgy érzik, más stílusértékű a névelős személynév. A Nyelvművelő kéziszótár mindezt a következőképpen taglalja: “A bizalmas köznyelvben — s ennek hatására s a sajtónyelvben is — elterjedt néhány igen népszerű művésznek ilyen említése: a Kondor (Béla); a Bilicsi (Tivadar); a Psota (Irén); a Garas (Dezső). Ezt az idegenszerű (németes) formát azzal védték meg, hogy az illetők mintegy fogalommá váltak, ezért »jár nekik« a határozott névelő. A beszélt, tréfás beszélt nyelvben nem kifogásolható a nevek előtti névelő, a művelt köznyelvben azonban kerülendő modorosság.” (MK)