300. Széchenyi István a közboldogságról

2024. 03. 22. nincs hozzászólás

Minden országlás filozófiája a legnagyobb rész boldogítása

(N)em halljuk-e mindenki szájából a panaszt? Egynek az utak rosszak, másnak kereskedés, csatornák, vasutak kellenének; ennek a szegények és a koldusok nagy száma terhes; annak a nyelv nem eléggé halad, az olvasók mennyisége csekély; megint mások az éjjeli világosítás híját kárhoztatják városainkban, nemkülönben a járdák és fedett csatornák hiányát, ismét mások a tömlöcöket és a foglyok tartását gondolják hibásnak s több efféle. … (A) szebbre s jobbra való törekvés nálunk szembetűnően növekedik… Csak az az igazán bölcs hazafi, aki lehetőt kíván – jól tudván, hogy az ember gyenge léte miatt se felette boldog, se határtalanul boldogtalan nem lehet -, és középúton jár. (XXXVII.)

Tőlünk függ boldogabbakká lennünk…, mint nemritkán a tehetetlen pásztorember vagy kézműves nálunknál boldogabb. (158)

Minden országlás filozófiája a legnagyobb részt boldogítani… (160)

(A) bizonyos rossz kevesebbé koptatja belsőnket, mint a bizonytalan jó.  (181)

Milyen szép egy nyári reggel, milyen remek egy virágzó asszonyi lény… (206)

Nyerjünk szép győzelmeket önmagunkon, merjünk nagyok s igazán nemesek lenni  (302)

Forrás: Széchenyi István: Hitel mai magyar nyelven. Logod Bt., Budapest, 2016. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra