320. A Duna a magyarhonhoz

Árvíz és irodalom

Kónyi Sándor: Magyarhon a Dunához

Ős Duna! hányszor láttad már jó népem’ alélni,
Hányszor hős vérét folyni, ha jött a’ vihar?!
Jóllétét ‘s fényét hullámid hányszor emésztek,
A’ mikor értem a’ hős, harczra kikelve — esett?!
Béke virágzik most, eltűntek az egykori vészek, —
‘S a’ nemzet halad a’ szellemi díszben elő.
Fényt és jólétet hozz hát te is ős Duna rája,
‘S hirdesd nagyságát Hunnia gyermekinek! —



Kónyi Sándor: A Duna a magyarhonhoz

Nemzetedet szólítsd: ügyekézzék tartani tisztán
Medremet; építsen vashidat és kikötőt.
Mennél több gőzös járhat majd szőke tetőmön —-
Több fényt ‘s jólétet majd hozok akkor elő;
‘S Hunnia’ gyermekinek nagyságát hirdetem akkor,
Merre csak a’ végzés elviszi habjaimat. —