kis testvér ~ kistestvér

A kis testvér kifejezést különírjuk, ez világos. Ha abban az értelmében szeretném egy könyvben (sokszor) leírni, hogy a „fiatalabbik testvér”, akkor sem számítana szóösszetételnek, és nem írhatnám, hogy kistestvér? Mint pl. kishúg v. kisöcs, ami pedig egybeírható… Miért más a testvér ebben a kontextusban? A helyesírási szabályzat bármilyen pontja ad arra mozgásteret vagy lehetőséget, hogy ezt felülírjuk, vagy ragaszkodni kell ehhez a szigorú szabályhoz?

A kis testvér mint kisebb testvér különírva helyes, ha azonban a tagok együttes jelentése más (több), már egybeírható. A kisöcs, kisfiú (fiúcska), a kisasszony (hajadon), a kisnyugdíjas, kispap, a kishúgom megszólítás esetében érezhető ez a többlet; a kis testvér, kis pajtás (OH. 927) esetében nem (vagy csak kevésbé), ezért legalábbis átmeneti jelenségnek számítanak. Mi is inkább különírnánk: kis testvér, megszólításban azonban egybe: kistestvérem, kispajtásom… Vö. a kishúgom mint kedveskedő kifejezés egybeírandó (AkH. 353. old.) A minőségjelzős kapcsolatokra vonatkozó szabály: AkH. 105. (BG)