Acsai Roland: Kazinczyhoz

2024. 10. 27. nincs hozzászólás

265 éve született

(Mai óda drámai jambusokban, a Kazinczy Műhelynek és a Magyar Nyelvőrnek ajánlva)

 

Kazinczy, jambusod talán ma még szebb,

mint volt a századok kihűlt során.

A buszra szálltam én e délutánon,

gurult velem, ki tudja, hogy hová.

Tavaszra várt a krókusz árva szirma,

tavaszra várt a sárgálló mező.

Az óriáskerék a törpe létben

ott csillogott, hol város véget ért.

 

A nyelv zenélt nekem, a százszor édes,

Kazinczy, itt zenélt a jambusod.

A perceket számolta elmenőben,

a múltba tűnő volt-nincs perceket.

Abonyban élt a testvéred, hová te

lelátogattál néhanap, tudom.

Én ott születtem, ismerős vidéke,

e kastély mellett játszottam sokat.

 

Anyám, apám nyelvét tanultam itt meg,

susogta sok bozót és mind a fák.

Szavuk hozzám beszélt a régiségből:

tovább viszem, miként avart a szél.

A szürkület, az alkonyat vezérel,

a visszaút magánya kell nekem.

A buszra ülve nézni néma tájat,

hol majd a fákra új virág repül.

 

Ti-tá, ti-tá: a végtelen zenéje,

a legnagyobb műveknek ritmusa.

Maradj velem ma is, ha menni kéne,

maradj velem, kezdődjön új tusa!

Rigó szaván a varjúkárogások,

ne győzzenek, ha jégvirág kikel!

Galamb nevét az égre írva látom,

galamb szemével másik ég figyel.

 

A ritmusod, ki az, ki perbe fogja?

A ritmusod az elszálló idő.

Hozsánna néked mesterünk a porban,

hozsánna néked, míg a fű kinő.



Ezt az ódát Kazinczy születésnapján mutatjuk be a nagyközönségnek. És ezzel indul 2025-ben a Magyar Nyelvőr 149. évfolyama is. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra