bennünket, minket

A személyes névmások ragos alakjai (inflexiós morfémái) között szereplő tárgyeseti (accusativusi) paradigma: engem, téged, őt, minket, titeket, őket sorában történeti okból nem mindig szerepel a tárgyrag: engem(et), téged(et), őt (itt duplázás az őtet), mink(et), titek(et), őket (itt kötelező). A benn (jelentése: belőle) határozószóból nyomatékosítás okán alakult ki egy második paradigma: bennem, benned, benne, bennünk, bennnetek, bennük; de ennek csak többes számú alakjaira alakult ki tárgyragos forma: bennünket, benneteket, bennüket (utóbbi valószínűleg létezhetett, de az idők folyamán kiveszett). Oka nyilván a nyomatékosítás szükségessége, illetve szükségtelensége lehetett. Forrás: MGramm. 160., Tótfalusi: MEtSz.) (BG)