Elhunyt Fodor Katalin, a nyelvjárások kutatója és tanára

Nyolcvanadik évében váratlanul elhunyt Balázs Józsefné Fodor Katalin nyelvész, nyelvjáráskutató, az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense. Az ELTE-n végzett magyar és népművelés szakon, majd itt kezdte és folytatta tudományos és oktató munkát a Fonetika Tanszéken, később pedig a Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéken. Másodállásban tanított a Pázmány Péter Katolikus, és a Károli Gáspár Református Egyetemen is. Fő kutatási területe a nyelvjárások voltak, kedvelt témája a moldvai csángó nyelvjárás, nagyon sokan tőle tanulták meg a nyelvjáráslejegyzést. Fodor Katalin (Kató) varázslatos tanáregyéniség volt. Évtizedeken át ő szervezte a nyelvjárásgyűjtő-utakat, amelyek egyszerre voltak tanulmányi és közösségépítő programok. Az egyetemi hallgatókkal többször bejárták a Kárpát-medence minden zugát, ahol magyarok élnek, de értelemszerűen eljutottak Csángóföldre, sőt Olaszországba is, ahol csángó és erdélyi szórványok jönnek létre. Varázslatos egyéniség volt, mindenki szerette, sőt rajongott érte.



Archív kép egy nyelvjárásgyűtjó kirándulásról (Monok, kb. 1981 körül, kép: BG)

Már első egyetemi évemben (1979-ben) megismertem, rögtön fölvettem óráit, s egyetemi éveim alatt szinte minden nyelvjárásgyűjtő úton ott voltam – 1980-ban is, amikor buszunk az Őrségben árokba fordult, és mindannyian megsérültünk, de attól kezdve még szorosabb lett a barátságunk, bevezettük a Mihályi „rekreációs” hetet (egyébként szakmai programot). Sokszor segítettük egymást szakmai kérdésekben, legutóbb én ajánlottam a miskolci néprajzosoknak, hogy a szülőfalujának tekintett Cigánd nyelvjárását mégiscsak neki kellene megírnia. Egyik első könyve volt: Az e-é-féle hangok állapota Cigánd mai nyelvjárásában, és az egyik utolsó tanulmánya lett: Cigánd nyelvjárása (Viga Gyula szerk.: Újabb tanulmányok Cigánd múltjából, 2019). (Balázs Géza)



(A kép forrása: Fodor Katalin FB-oldala)

Szakmai munkásságát Csűry-díjjal, illetve a Magyar Érdemrend lovagkeresztje odaítélésével ismerték el. De ennél sokkal többet jelentett neki, hogy tudott szeretni és mások is nagyon szerették. Fodor Katalin (1945—2025) emlékét megőrizzük. („Kató, soha nem feledünk”.) Sírja a Farkasréti temetőben található.