345. Az isteni eredet tudata
2025. 04. 18. nincs hozzászólásVissza a saját lény forrásához
- „Az őskori ember számára a művészet, a festészet, a zene a költészet, a szép tárgyak alkotása éppen úgy kultusz volt, mint a családi lét, a nevelés, a fölművelés. A szép dolgokat az ember nem önmagukért alkotta. A művészet mestereinek tevékenysége éppen úgy, mint a főpapok, a harcosok, a királyok tevékenysége az emberi közösségben a legfontosabb: a művészet az, ami ezt a világot éppen úgy, mint a vallás, a bölcsesség, az uralom, a leghatásosabb módon teszi az aranykerthez hasonlóvá” (408)
- „A Hagyomány tulajdonképpen nem beszél másról, mint ember és Isten egységéről. Ugyanakkor elismeri, hogy az emberi állapot felől nézve ennek az egységnek nem tárul fel a magától értetődősége, monádszerűsége” (317)
- „Az élet magasabb körében tulajdonképpen mindig eksztatikus, vagyis mámor, a művészeti alkotás, a gondolkodás, a műalkotás átélése, az olvasás, a tanulás, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az utazás, az ima” (96)
- „a művészet feladata a tudatos megtisztulás… Művészet által a kor aktuális, efemer tényezőin túl lehet emelkedni. Hamvas számára az alkotás és a filozófia elsősorban szellemi és lelkigyakorlat, amely az alkotó egész életét transzformálja. Ez a belső átalakulás teszi alkalmassá ara, hogy saját lénye forrásához visszatérjen” (378)
(Az isteni eredet tudata. Hamvas Béla hagyományai. Szerk.: Horváth Rudolf és Stamler Ábel. Hamvas Béla Asztaltársság, Balatonfüred, 2024.) Kép: Balázs Géza
Vélemény, hozzászólás?