346. Búcsúzás Kemenes-aljától
2025. 04. 26. nincs hozzászólásEzentúl elrejti a Bakony erdeje
Messze setétedik már a Ság teteje, / Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, / Szülőföldem, képedet: / Megállok még egyszer, s reád visszanézek. / Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! / Vegyétek bús könnyemet.
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, / Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, / Messzebb járnak szemeink; / Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, / Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, / S későn hullnak könnyeink. (Berzsenyi Dániel, 1804 – amikor Somogyba indult)
Vélemény, hozzászólás?