burekot ~ *bureket

Nagy vitát szül, ha a Vajdaságban egy magyarországi utazó bureket (leveles tésztából készült, általában töltött lepényféleséget) enne. A Vajdaságban ugyanis a mély kötőhangzós forma az elterjedt, azaz a tárgyrag előtt: burekot. Világos, hogy a vegyes hangrendű szavakhoz társuló toldalékok kötőhangzója ingadozhat. De amennyire egy magyarországi beszélőnek a burekot alak idegen, úgy a vajdaságiaknak a bureket. (Véleményem szerint a szerb nyelv morfológiájának besugárzása „kényszeríti” a vajdasági beszélőket a mély kötőhangzó alkalmazására, hiszen a szerb nyelvű szóalakok toldaléka mindig mély hangrendű.) Számít-e esetleg a szótő utolsó magánhangzójának e~ë váltakozása? Kinevezhető az egyik szóalak „(regionális) köznyelvibbnek”?