Lezajlott: Kossuth-szónokverseny

Immár negyedszer a magyar nyelv otthona, a Nemzeti Színház színpadán zajlott az 1999-ben indult Kossuth-szónokverseny döntője. Az elődöntőből 20-an jutottak a 2025. november 15-én megrendezett döntőbe, ahol “kötelező”, azaz előre végiggondolt beszéddel, valamint csoportos vitával és végül a hat legjobb vitaversennyel mérte össze tudását. Utóbbiban olyan állításokkal kellett pro és kontra vitatkozni, mint: Töröljük el a magázódást!, A jövő a digitális lábnyomé, Az újrahasznosítás csupán látszatmegoldás. 

Csoportkép a versenyről (több kép hamarosan)

Szóba került a “verbális hídépítés” (egyébként az idei verseny jelszava a Hídépítés volt), a “csendkirály”, “előtenyésztett Petri-csésze”, hallottunk olyan hasonlatot, mint: “Eltűnt, mint a lecsavarható kupak”, meg hogy: “Az okoseszköznek is időre van szükségük a feltöltődésre”, egy anekdotát arról, hogy hogyan keletkezett a Yucatán-félsziget neve, meg hogy meg kell várni, míg a lelkünk odaér. Az egyik vitában – a későbbi győztes – rámutatott az alkotmánybíróra, mi lenne, ha például letegezné, pedig “régebb óta fiatal, mint én”, egy másik vitatkozó felhívta a figyelmet a “látszatállításokra”. 

A sok hasonlat utalt a szappanbuborékra és a véleménybuborékra, Török Ádám műsorvezető közben meg is jegyezte, hogy most kellene valami új ötlet. Egyébként valamennyi versenyzővel miniinterjút készített Pölcz Ádám és Török Ádám, hogy a jelenlévők jobban megismerhessék őket. 



A zsűri (Aczél Petra, Balázs Géza, Czine Ágnes, Gózon Ákos, Kiss Róbert Richard, Minya Károly) értékelése nyomán délutánra kialakult a végeredmény: