370. Kálnoky László: De profundis

Megálltunk egy emléktáblánál, Egerben. Eszünkbe jutott: 

Már egyre tűrhetetlenebbek
a klozettkefe-bajuszok
a répabunkó orr tövében,
a képernyőn úszó lepényhal-arcok 
és elvitorlázó fülek.


Egyre jobban riasztanak
a koponyán belüli omladékok.
Egyre többször állok meg, és tünődöm
hamuba írt betűk fölött.
Ha nincs fültanú,
egyre gyakrabban hallatom
a megcsonkított cédrus jajszavát. 

(De profundis, részlet)