Az oktatás jelrendszerei – 25. Semiotica Agriensis

A modern embert jelek kavalkádja veszi körül. Maga is alkot és használ jeleket, s ebben a már technológiailag is robbanásszerűen gyarapodó jeldzsungelben eligazodni egyre nehezebb. Miközben a jelek alapvetően az együttműködés, s ezen keresztül az evolúció, a kultúra segítésére jöttek létre, sőt alapjában a jelek teszik lehetővé az emberi életet, úgy látszik, hogy a technokulturális világban a jelek szaporodása már nem segíti, hanem gátolja az eligazodást. Voigt Vilmos írja: „igen találékonyak vagyunk a jelek és jelrendszerek kialakításában vagy újjáalakításában… napjainkban lehetséges lenne a szemiotikai kultúra magasabb szintre emelése… Ehhez azonban a szemiotikai kultúra oktatására, illetve szemiotikai nevelésre lenne szükség”. (Szemiotikai kultúra – a kultúra szemiotikája, Debrecenben, 1990: 39). Az emberré válást jelentő kulturális evolúcióban kiemelt szerepe van az oktatásnak. Ezért a Semiotica Agriensis 25. konferenciáját az oktatást segítő jelrendszerek bemutatásának, elemzésének, a közös jelalkotó, jelkulturális ismeretek átadásának szánjuk. Minden tudományterületnek, tantárgynak van sajátos jelrendszere: gondolhatunk itt az élettani, matematikai, fizikai, kémiai, földrajzi, történelmi, irodalmi, nyelvészeti, művészeti, testnevelési stb. jelrendszerekre. Ezek bemutatására, elemzésére, az oktatás tudatos jelkulturális fejlesztésére kérjük a különböző szakterületek képviselőit. A speciális jelkulturális területek bemutatásán túl a szemiotika, illetve a szemiotikai jellegű oktatással, pedagógiai vonatkozásokkal (pl. taneszközök) kapcsolatban is várunk előadásokat.