A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Szarvas Gábor szobra áll az Akadémia előtt. De ma már aligha tudja valaki, hogy ki is volt ő.

„Az ősszó Isten szava. A teremtő Ige. … Isten teremtő ereje a szóban van.” (I/171) Példa erre az egyiptomi Edfu templomának felirata: „Mindaz, ami van, az ő szava által lett.” (I/171)

A cserháti Taron két évtizede áll egy felszentelt sztúpa, s alakul a Kőrösi Csoma-emlékhely. A buddhizmus nálunk nemcsak mai útkeresés (az is), hanem egyes jelek szerint a magyar kultúrában is halványan kimutatható (feltételezések szerint a kereszténységnek és a buddhizmusnak is vannak kapcsolatai, például Jézus Krisztus személyében).

Az Őrségben fekvő Szalafő egyik szerén, Pityerszeren tábla hirdeti az ősök nevét.

Kár a szóért, ha erre a megkapóan arányos kis sírkápolnára tekintünk. Az őrségi Kerkáskápolna határában áll. Sokszor megpihentem mellette.

Az őrségi Szentgyörgyvölgyön a XVIII. század végén építették maguknak templomot a reformátusok.

Az őriszentpéteri Templomszeren román kori alapokon álló kevert román-gótikus templomot minden Őrségjáró fölkeresi.

Az alig ötvenfős őrségi aprófaluban a temető melletti dombon 2009-ben ötvenfős (ökumenikus) fatemplomot építettek – Rátóti Zoltán színművész (akkoriban Magyarföld polgármestere) kezdeményezésére.

Ahányszor csak az Őrségben járok, mindig fölkeresem a Kerka völgyében Magyarföldet.