A gyermek szemiotikája

3000 Ft

“A gyermek mindenből mindent tud csinálni.” (Goethe)

Kategória:

Leírás

A gyermek közösségben fogja fel és használja a jeleket. A jelek sztereotipak, például a hidegre, melegre, éhségre, elégedettségre közösségi jelekkel válaszol a (kis)gyermek, pontosabban a válasz ilyen hatású. A kisgyermek mindig és mindenben környezetének tagja, például a világosságot/sötétséget vagy a hideget/meleget is közösségileg fogja fel. A legegyszerűbb jelek is rögtön közösségi (és interaktív) jellegűek. A gyermek reagál szüleire, étkezéseire, helyváltozásaira. Az így ismertté való jelek egymáshoz hasonló jelcsoportokat alkotnak. Pontosan ilyen jellegű a „gőgicsélés” = a gyermeken kívül levő akusztikai univerzumom belül jelenik meg. Tartalma nem szemantikai, hanem kohézív jellegű. Közismert tény, hogy a „kutya” megjelölése a gyermeknyelvben: vau-vau, vagy ehhez hasonló fonémasor, amely nemcsak az ugatást, hanem ettől függetlenül a kutyát jelenti. Még jóval idősebb gyerekeknél is jól megfigyelhető, ahogy például a zongorabillentyűket, az írógép vagy a számítógép billentyűzetét „püfölik”, ahol is nem maga az akusztikai hang vagy a billentyűk által megjelölt zenei hangok, hanem a motorikus cselekvés a jel.


Voigt Vilmos


Tartalomjegyzék

Voigt Vilmos: A (kis)gyermek szemiotikája – Bevezető előadás a 18. Semiotica Agriensis konferencián (Eger, 2019. szeptember 27.)

A gyermekek szemiotikája – a gyermek és a hagyomány
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: A gyermekjátékok (toys and games) szimbolikája
Márfai Molnár László: Szempontok a gyermekarchetípus szemiotikájához
Balázs Géza: Gyermekmondókák – miniverzum. A Bihari gyermekmondókák bemutatása és vallatása
Veres Gábor: A gyermek szemiotikája a tradicionális paraszti lakóterekben
R. Nagy József: A gyermekkor világa munkástelepek, kolóniák, gyarmatok közegében
Ortutay Katalin: Ünnepek és szimbólumok az óvodáskorú gyermekek nevelésében
Blankó Miklós: A gyermek- és családkép megváltozása a dualizmus kori Magyarországon

A gyermek az irodalomban
Büky László: Magyar ètude, magyar kentrón – Gyermekvilág Weöres Sándor lírájában
Propszt Eszter: Gyermeki (?) jelentésterek Agota Kristof trilógiájában
Bernáth András Gábor: Shakespeare-mesék, nem csak gyermekeknek. Az értelmezés határai Shakespeare drámáinál és narratív átirataikban
Tuba Márta: Szabó T. Anna A fűszermadár c. meseregényének nyelvi világképe
Veszprémi Eszter: Gárdonyi gyermekképe

Gyermekábrázolások
Újvári Edit: A „Jézus gyermek”-ikonográfia változásai szemantikai és pragmatikai összefüggésben
Kroó Katalin: Gyermekfikció a jelfordítások tükrében Roberto Benigni Az élet szép című holokauszt-komédiájának(?) filmszemiotikai rendszerében
Molnár Csilla: A gyermekábrázolás szemiotikája a mai reklámokban
Szirmai Éva: Mosolyalbum – A gyermekfotózás állandósult és változó vizuális jelei
Deák-Sárosi László: Generációs filmek Magyarországon (1989–2016)
Terdikné Takács Szilvia: Szimbólumtérkép a gyermekről – középiskolások asszociációs hálói alapján

Gyermeknyelv – jelbeszéd
Gráfik Imre: Kegyelmi állapot? – Jelek között a gyermek
Zentai Kata: A babák jelváltozatai
Drjenovszky Zsófia – Hegedűs Rita: Az ikrek nyelvi fejlődése, különös tekintettel az ikernyelvre
Már Orsolya: Azonos korú magyar és roma gyerekek nyelvhasználati sajátosságai

Szerzőink

További információk

Kiadás helye

Kiadó

Szerzők

Oldalszám

Kiadás éve

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„A gyermek szemiotikája” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra