Leírás
A változatos tárgyú kötet olvasását nem terheli a szaktudományágak módszereinek nyelvezete, inkább érdeklődést keltő személyes élményekhez vannak kötve az egyes tárgykörök. Például a gubó szó irodalmi használatához a szerző gyerekkori selyemhernyó-tenyésztésétől Vörömarty Mihály, Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Jékely Zoltán és mások művei juttatják el az olvasót. Az egyes használati helyekhez fűződő tartalmak különböző élethelyzetet, érzelmet, ismeretet rögzítenek és adnak át az olvasónak. Ugyanezt teszik a többi témaszálhoz tartozó szavak és szövegkörnyezetük, amelyeknek Albert Gábor, Arisztophanész, Bajor Andor, Füst Milán, Határ Győző, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, MikszáthKálmán, Molnár Ferenc, Nagy László, Radnóti Miklós, Rónay György, Szép Ernő, Tompa Mihály, Vajda János és mások írásaiból, a napi sajtóból vagy egyéb helyekről származnak. Természetes jelenség a (szép)irodalomban ugyanazoknak az ábrázolt tárgyiasságoknak megléte az első magyar szövegemlékektől kezdve a legutóbbi időkig. Ezek az ábrázolt tárgyiasságok téma gyanánt a szavak legkülönbözőbb kapcsolatrendjében jelennek meg, amelyek a szöveg tartalmában az állapotok, a helyzetek, a történések és egyebek különbözősége ellenére a gondolkodásmódban mégis kisebb-nagyobb azonosságot jeleznek, nem is szólva a stilisztikai, retorikai kifejezéstechnikáról. Mindezek ismerete az általános és egyéni műveltségnek, nem csupán része, hanem alakító összetevője is, ezáltal közvetve a társadalom összetartó erejéhez tartozik. A könyv egésze a felsőoktatás minden szintjén használható az irodalomtudományi, a stilisztikai, a szemiotikai, a szövegtani ismeretek bovítésére és elmélyítésére, továbbá számít a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.