Versek, szavak, szerkezetek Weöres Sándor lírájában

2500 Ft

Büky László

Magyar Szemiotikai Társaság

Budapest, 2019

212 oldal

Kategória:

Leírás

Más nyelvészeti kutatásai mellett Büky László több dolgozatot, illetőleg könyvet írt, amelyekben a Nyugat első nemzedékéből is kiemelkedő Füst Milán stílusával foglalkozott. A Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében (Akadémiai Kiadó, 1989) indította e munkákat, majd a Stílusmagatartási formák Füst Milán és Weöres Sándor költői nyelvében (Szegedi Egyetem, 2011) című kötetében annak a Weöres Sándornak is tanulmányozta költői nyelvét, aki már ‒ mint mások szintén ‒ Füst Milántól (is) tanulták a versalakítás módját.

A tizennyolc tanulmány Weöres Sándor költői nyelvének nyelvtechnológiai kérdéseivel foglalkozik főként stilisztikai, szemiotikai és szövegnyelvészeti szempontból. A tanulmányok sora a költő olyan verseire épül, amelyek különösségük folytán kevésbé kaptak elemzést, érdeklődést.
Az első rész, A költői mesterség forrásaiból című bemutatja, miként él a pályakezdő költő a lírai előzményekkel (Levél a téli pusztából ‒ Füst Milánnak). Ez a korábbi Füst Milán-kutatásokat hasznosítja. A második csoportban Weöres versalkotási eljárásaival tíz dolgozat foglalkozik. Egy-egy költemény kapcsán a szabálytalanság rendszere (Disszonancia), a nyelvi anyag összetartása (Gravitáció), a versszöveg építésrendszere (Téma és variáció), az írástechnika lehetőségei (Tenger felhő csillag szántás), az érthetetlenség érthetősége (Táncdal) az elemzések tárgya. A tanulmányok nyelvi-grammatikai, szövegnyelvészeti, szemiotikai, stilisztikai és zenei szempontok érvényesítésével készültek. A harmadik tanulmányegyüttes a versírás nyersanyagait, így Weöres szóhasználatának egyes különösségeit tárgyalja. Cserkesz (jaman), a költő szerint germán odda, azután ógörög (mantika téni katá; thalatta), szanszkrit (Om vá! om vá! nidhájó vá! om vá!) elemek mellett több, a költő által is létrehozott szó vagy szövegmetszet stiláris, etimologikus magyarázataira kerül sor (mécs, varancsica). Az effélék mellett a (pesti) szleng fölhasználása szintén elemezve van ( falramászott fogkefe).

Függelékkel zárul a kötet: a költő életének egyik epizódjával, ez a tanulmányok szerzőjének személyes élményén alapul: Weöres nagykanizsai útjáról számol be (Weöres Sándor és a zalai postatisztviselő). A költő mint ember jelenik meg egy anekdotikus történetben.

Büky László korábbi könyveinek kutatásmódszere(i)vel is él összegyűjtött Weöres-tanulmányaiban, itteni egyesítésük kiegészül azokkal az érintkezési pontokkal, amelyek mintegy magyarázzák egymást, illetőleg más Weöres-szövegműveket. Ezt a részletes szakirodalmi hivatkozások jól jelzik az olvasónak, akit az utalások a tárgyban és módszerben tovább viszik.

A tanulmányok az elmúlt bő évtized alatt születtek, lektorált nyelvészeti és irodalmi folyóiratokban jelentek meg itthon, Kolozsvárt, Nyitrán.

A kötet a felsőoktatás minden szintjén használható jelentéstani, stilisztikai, szövegtani, irodalomtudományi tanulmányok kiegészítésére és elmélyítésére, valamint a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számíthat a hazai tudományosság képviselői mellett.

A kötet a Magyar szemiotikai tanulmányok-sorozat 48. darabja.  ISSN 1418-253X ISBN 978-615-5597-11-4

Büky László korábbi munkája kiadónk gondozásában:

Lírai én a tárgyi és szellemi világban. Füst Milán költői nyelvének szemiotikai, szövegtani és stilisztikai háttere (2018)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Versek, szavak, szerkezetek Weöres Sándor lírájában” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra