305. Felhőjáték

Rácsodálkoztak már a fodorszerű gomolyok, gömbölyded párnák, fátylak és foszlányok változatosságára? Megszédültek valaha is a gondolattól, hogy ahányan fürkésszük az égboltot, annyifélét látunk a felhőkben?

Képzelőerőnk legalább olyan határtalan, mint maga az égbolt, így nem meglepő, hogy a szabad szemmel, tiszta ésszel befogadható világ tetején minden kor embere valamiféle csodát keresett – és persze talált is. Legyen bár a megfoghatatlanság, a játékosság, az állandó változás, vagy éppen a teremtő és romboló természeti erő, amit csodáltunk bennük, a felhők mindig is határpontot jelentettek ég és föld között: természetfölötti lényekkel benépesíthető vadont, megnyugtató rendezőelvet a végtelenségben. (Iparművészeti Múzeum, Idegnyugató felhőjáték).