Halmai Tamás: A Jagger nevű filozófus (e-könyv)

Leírás

A pandémia évei kulturális szokásainkat is átrendezték. Magam is azok közé tartozom, akik sorozatepizódok százaival és nem kevés filmmel kötöttek szorosabb ismeretséget – mert társaságra, kikapcsolódásra vagy katarzisra vágytak. Választásaimban egyszerre működött közre az esztétikai összetettség keresése és a gondolati rétegzettség iránti érzékenység (különös tekintettel a szabadság eszméjére és az emberi jogi vetületekre).Az elnök emberei volt az első opus, melyet – két évtizedes késedelemmel – annyira megszerettem, hogy késztetést éreztem lelkesedésemet olvasók orrára kötni. Akkor (2021 elején) még nem tudtam, hogy az egyszeri örömből folytatólagos flow lesz. Kötetre való jegyzetem született végül, még úgy is, hogy több fontos műről nem írtam – vagy azért, mert korábban láttam, s emlékeim megkoptak (pl. 24, Az ifjú pápa, Aranyélet, Orville, Sense8, True Detective), vagy pedig, mert nem lett volna tudásom a recepciót megtoldó pluszhoz (A farkas gyermekei, A Térség, Az utolsó lépcsőfok, Alapítvány, Direkt terápia, Dűne, Encanto…). Ugyanígy a dalokkal, videoklipekkel foglalkozó ciklus is bővíthető volna, minthogy – bár jóval nehézkesebben, de – érdemi produktumok ebben a közegben is időről időre fölgyűjthetők (Bajdázó: Lekapcsolom a villanyt a fejemben, Röhrig Géza: Próféta, Zóra: Iszom a bort stb.).Az írások zöme az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport blogján jelent meg; de H. Nagy Péternek a szerkesztői nyitottsága mellett még valamit köszönhetek. Extrák című, 2008-as kötetének esszéi győztek meg arról, hogy egy-egy filmről, sorozatról nemcsak a teljes értelmezés igényével lehet szólni: félreeső, ám beszédes jelenetek, motívumok, részletek kinagyítása is az esztétikai olvasat érvényes útja lehet.A Jagger nevű filozófus szövegei mindenekelőtt a popkulturális alkotásokban megjelenő magas művészeti nívót méltányolják, de a puszta „szórakozás” élményfaktorát sem becsülik le (ekképp alighanem gyerekkori befogadói mintázatokat élnek és értenek újra, nosztalgiás derűvel). Mindeközben messzemenőkig élvezik a „tudomány és rock and roll” közti reflexiós tér tágasságát; hiszen írni még mindig jóval kevésbé kockázatos művelet, mint mentőegységben szolgálatot teljesíteni. – Vö. „A munkánk tudomány és rock and roll: ha nem improvizálunk, emberek halnak meg.” (911 L.A., s02e12, 22:08) (Halmai Tamás)