301. Barka

Barka, barika

A barka a tavasz és különösen a húsvét szimbóluma, utóbbi a keresztény húsvéti ünnepkörhöz, a virágvasárnaphoz kapcsolódik. Bár a barka szó keletkezését bizonytalannak tartják, adja magát, hogy a bárány kicsinyítő képzős alakjából (barika) keletkezett, a puha, bolyhos barkavirágzat és a bárány ugyancsak puha, bolyhos bundájának hasonlatossága kapcsán.  Más nyelvekben a macska puha bundájával rokonítják: catkin, chaton, Kätzchen (angol, francia, német). Magyarországon pálmaágak híján barkával emlékeznek meg Krisztus bevonulásáról Jeruzsálembe. A bolyhos, gömbölyded virágzatú barka a fűzfélék füzérvirágzata. Mindegyik fűzre jellemző a barka virágzat, ám leginkább a kecskefűz és rekettyefűz barkáit gyűjtik kora tavasszal.



A barkás ágakat fel is szentelik, és vázában tartva vagy koszorúba kötve a lakást díszítik vele, illetve a kálvária stációin is elhelyezhetik (mint az Isaszegen készült felvételen). (Kép és szöveg: BG)