Olyan t-re végződő igék múlt idejű műveltető alakjánál, ahol a t előtt mássalhangzó van (pl. fest), a szó értelmezése még teljes mondat esetén sem egyértelmű, mert teljesen azonos alakú lehet (a magánhangzó illeszkedéstől függően) az egyszerű múlt idejű alakkal.
Például:
Ezt a képet tavaly festettem. (Én magam.)
Ezt a képet tavaly festettem. (Az udvari festőmmel.)
(Úgy tudom, hogy a helyesírási szabályzat alapján ezeket most így kell helyesen írni.)
Nincs erre a speciális esetre mégis előírva az, hogy ekkor (műveltetés esetén) a „festtettem” a helyes alak?
(Az alapproblémát egyébként a környezetemben a „töltettük” vagy „tölttettük” keltette egy üveg ajándék bor palackoztatása kapcsán.)
A magyar helyesírás szabályai 41. pontja szerint valóban a t végű igékhez -at, -et vagy -tat, -tet műveltető képző járul. Ha a szóvégi t-t mássalhangzó előzi meg (pl. bont), akkor -at, -et, ha magánhangzó (pl. arat), akkor -tat, -tet a képző. A szabály szerint tehát a kérdezett szavak műveltető képzős alakja: festet. Múlt időben valóban egybeesik a kijelentő és a műveltető alak: festettem, festetted, festette… Ezért volt olyan próbálkozás (sőt egyik irónk programot is hirdetett), hogy ezekben az esetekben festtettem, festtetted, festtette legyen a műveltető képzős alak megkülönböztetendő a kijelentőtől. Azonban ezek a formák igen bonyolultak, a mondatokból félreértés pedig aligha adódik, a helyesírás szabályozói nem akarták nehezíteni a helyesírók dolgát. Tehát az Ezt a képet tavaly festettem (én magam; illetve a festőmmel) mondat kétértelmű, a szövegkörnyezet azonban egyértelműsíti, helyesírása viszont tökéletes.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.