együtt érez, együtt érző, de: együttérzés

Az „együtt érző” és az „együttérző” írásmódja.
A következő mondatban hogy helyes?:
Mély gyászunkban együtt érző szívvel osztoznak.
vagy
Mély gyászunkban együttérző szívvel osztoznak.

Az „együtt érez” bár gyakran előforduló állandósult szókapcsolat, az „együtt” tagot nem tekintjük benne igekötőnek, így különírjuk a szabályzat 125. a) pontja szerint. (Ugyanígy: együtt jár, együtt él stb., viszont: együttműködik [vkivel].) Az ebből képzett melléknévi igenévben szintén megtartjuk a különírást: „együtt érző”. Az igéből képzett főnév viszont már hagyományosan (vagyis kivételesen) egybeíródik: „együttérzés” — ezt az esetet a 125. d) pont említi.

A határozóval alkotott, igei alaptagú állandósult szókapcsolatok közül a gyakoribbakat az Osiris-féle „Helyesírás” 94–96. oldala sorolja fel (pl. rendbe hoz, részt vesz, számon tart), a kivételesen egybeírt főnévi kapcsolatok példái pedig a 105–106. oldalon találhatók (ilyen még többek közt: partra száll, partra szálló, de: partraszállás).

Ez az eset annyiban kivételes, hogy a legtöbbször egyetlen képző után még megőrződik a különírás (nyitva tart: nyitva tartó, nyitva tartás), hiszen a 137. pont szerint csak két egymást követő képző esetén folyamodunk az egybeíráshoz (pl. nyitvatartási).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.