beszerelő műhely

Bizonytalan vagyok a beszerelőműhely írásmódjában, főleg azért, mert a szabályzat szerint a javítóműhelyt „a kialakult szokást megtartva” írjuk egybe. Ennek mintájára a beszerelőműhelyt is egybe kellene írni, annak ellenére, hogy a műhely már eleve összetett szó. Ezzel a szóval kapcsolatban van-e „kialakult szokás”? Ha csak szerelőműhelyt említünk, változtat-e valamit a helyzeten? Tovább bonyolítanám: karosszériajavító műhely? Ez is „valamire való képességet, rendeltetést” fejez ki… Különösen akkor lehet a kérdés érdekes, ha azonos szövegkörnyezetben kell leírni a javítóműhelyt (egybe) és a beszerelő műhelyt (esetleg külön?).
(Magyarázat: a beszerelőműhely – például – olyan autószerelő műhely (külön?), ahol bizonyos autóextrákat építenek az autóba.)

A beszerelő + műhely szókapcsolatot nem találjuk egyik helyesírási szótárban sem. A szabályok ismeretében kétféle megoldásra juthatunk.
A hagyomány alapján a javítóműhely egy szó (A magyar helyesírás szabályai, 112. pont), a szerelőműhely is (Magyar helyesírási szótár, Helyesírás – Osiris Kiadó). Ez utóbbihoz ha egy szótagos igekötő járul, az írásmód nem változik, így a beszerelőműhely az elfogadható. Ha két szótagos igekötővel alkotunk újabb szót, akkor azt már különírjuk: összeszerelő műhely.
Ha kiindulási pontnak azt tekintjük, hogy a beszerelő a műhely minőségjelzője, akkor viszont a különírás az indokolt, mivel a folyamatos melléknévi igeneves szerkezeteket alapvetően különírjuk. A szótárban rögzített szóalak hiányában ez a változat javasolható.
Újabb összetételi tag miatt írjuk külön az autószerelő műhely, autójavító műhely, karosszériajavító műhely szerkezeteket is.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.