az igei alaptagú határozós szerkezetek -ás, -és képzős alakjainak írásmódja: kőzetté válás

A kőzetté válás kifejezést a felnőtté válás mintájára különírnám, de egy geológiai szótár és néhány szakkönyv egybeírja. A „hagyomány alapján egybeírt határozós összetétel”, a „kialakult szokás” (OH. 105. o.) nekem nem nyújt elegendő támpontot a helyes írásmódhoz. Kérdéseim tehát: hogyan kell írni a kőzetté válást? Tud-e olyan szabályt mondani, amelynek a segítségével eldönthetem az ilyen típusú kifejezések írásmódját? Tudna-e ajánlani megbízható geológiai helyesírási szótárt?

Az igei alaptagú határozós szerkezetek -ás, -és képzős alakjainak írásmódjáról a magyar helyesírási szabályzat 126. passzusában tájékozódhatunk. A szabálypont útmutatásai szerint: „ha egy névszó és egy ige egymástól különírt határozós kapcsolatának igei tagjához képző (pl. -ó, ő, -ás, -és stb.) járul, a különírást általában megtartjuk: hosszan tartó, gyorsan ölő, könnybe lábadt, papírba csomagolás, pellengérre állítás, próbára tevés; háttérben mozgó, előtérbe kerülő, középpontba állítás, közhírré tétel, külföldre utaztakor; stb.” Az általános kijelentések után azonban a szabályzat hozzáteszi („De vö. 125. d)”), hogy az ebbe a csoportba tartozó szavak írásmódjában a 125. d) alpont is mérvadó lehet: „A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk több jelölt határozós kapcsolat tagjait: partraszállás, kézhezvétel, lényegbevágó, bérbeadás stb.” Vagyis: ami nem illik bele a 126. pont általános megállapításába, azt a hagyományőrzés szemléletének megfelelően egybe kell írni. Arról azonban, hogy – a négy említett példán kívül – mely formák tartoznak a kivételes alakok közé, illetőleg számuk mennyire tehető, vajmi keveset tudunk meg. Ezen szavak írásmódjával kapcsolatban jobb híján egyetlen támpontja van a nyelvhasználónak: utánanéz a szabályzat szótári részében vagy a helyesírási szótárban. Az írásmódbeli nehézségeket megoldandó az Osiris Kiadó Helyesírás című kézikönyve a kivételek listáját a teljesség igényével kívánja megadni – követhetőbbé és alkalmazhatóbbá téve a kialakult szokásra hivatkozó alpontokat. Nos, az ön által kérdezett kőzetté válás nem szerepel ebben a listában (tehát még az a fenti támpont sem segít), ami persze nem jelent semmit. A szabályzat által említett kialakult szokás mellett ugyanis nem egyszer a szaknyelvi szempontok felülírhatják a köznyelvi helyesírási szempontokat (lásd a fekete rigó és a sárgarigó eltérő írásmódját). Ezt láthatjuk az ágybavizelés, partraszállás (ami talán csak és kizárólag a normandiai partraszállás szerkezetben szerepel) stb. példák esetében is: az adott szaknyelv művelői – valamilyen megfontolásból – rendre egybeírják azokat a szerkezeteket, amelyeket a magyar helyesírási szabályzat szerint külön kellene. A kőzetté válás tehát – amennyiben a helyesírási szabályzat 126. pontját követjük – különírandó, az egybeírás valószínűleg a fenti, sokszor egymásnak ellentmondó példák írásmódjában megmutatkozó bizonytalanság következménye. (Geológiai helyesírási szótárról sajnos nem tudok.) Az írásmódbeli bizonytalanságokat az szüntetné meg, ha a geológusok és a magyar nyelvészek együttes munkájának köszönhetően elkészülne egy geológiai helyesírási szótár, amelyben az ehhez hasonló, kérdéses alakok írásmódját tisztáznák.


A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.