Kolozsvár

Ugyebár a nyelvjárásainkban csak a nyugati nyelvjárásokban asszimilál a „v” és a „b” hangunk. Vasban mondják, hogy „húzsvétkor” a „vározsban” és hasonlókat. Vajon „Kolozsvár” helységnevünkben is ennek a hasonulásnak vagyunk fültanúi? Lehet, hogy a Mezőségben is van-volt ilyen hasonulás?

A válasz három szakterületet érint: a nyelvtörténetet, a nyelvjárástant és a hangtant.

A nyelvtörténet szerint a zs hang az ómagyar korban lett a magyar hangkészlet része, létrejöttében szerepet játszott, hogy 1. a latin eredetű szavakban a két magánhangzó közötti s zöngésült (pl. rosa > rózsa); 2. magyar szavak kiejtésében az s hasonulásakor már létezett a zs (vasban [vazsban]); 3. a korabeli idegen szavak átvétele is segítette az önálló hanggá alakulását (pl. uzsora, zsinór, zsámoly stb.). Ebben a korban az írott szövegekben a zs jelölése s vagy ʃ (hosszú s), így nem lehet eldönteni, hogy a betű melyik hangot jelöli (s-t vagy zs-t).

Kolozsvár neve feltehetően német eredetű (esetleg a német Klus ’Nikolaus’ az eredete, felmerült az is, hogy egy német közszó, a klûs ’hegyszoros, sziklahasadék’ szláv átvételéből (*kluž [lkuzs] származik). Az írott források nagyon sokáig s-sel írják, így nem tudjuk, mikortól ejtették zs-vel. A zs ejtése e névben lehet, hogy hasonulás eredménye (itt még nem kifejezetten nyelvjárási jelenség, hanem a magyar nyelvterületet egészében érintő jellemző hangváltozás az s zöngésülése a zöngés mássalhangzók előtt, mint pl. a klus + ban [kluzsban]), de az is lehet, hogy már eleve a zs-t tartalmazó szó kapcsolódott a vár szóhoz. Maga a v hang is ebben a korban alakult ki.

Az Ön által idézett városban szóalak a köznyelvi kiejtésben is [vározsban], mert a b zöngésítő hatása érvényesül. A [vazsmegye] azért más, mert a köznyelvi kiejtésben a v előtt nem zöngésül a zöngétlen mássalhangzó. Ami feltűnik a nyugati nyelvjárásban, az a v hang előtt lejátszódó zöngésülés (ahol a köznyelvben nem szokásos): ötven helyett [ödven], húsvét helyett [húzsvét]. A Vas megyében hallható [vazs] eredetileg a vas szó zöngésülésével jött létre, önmagában is így ejtik, és ehhez kapcsolódik a megye szó, olybá tűnik, mintha az m-hez hasonulva lenne zs. (L. „De még a Vazsmegye esetében sem az m indukálta az s zöngésülését, hanem a Vazs ejtési alak a szabályosan zs hangú Vazsvármegye ejtési alakból vonódott el” – írták 1936-ban a Magyar Nyelv c. tudományos folyóirat 65. számában.)

Kiss Jenő – Pusztai Ferenc: Magyar nyelvtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 314. o.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. Kolozsvár címszava.
Ajánlom még a Kolozsvár és környéke helyneveinek történeti-etimológiai vizsgálata c. kötetet is (ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége, 1981).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.