értelmező és közbevetés
2012. 11. 11.Van egy kérdésem az értelmezőt és a közbevetést jelző írásjelek használatával kapcsolatban a következő három mondatban:
1. A George Washington Egyetem törvényszéki orvos szakértője a múlt századi legendás betyár, Jesse James Missouri állambeli sírjának felnyitására készült.
2. Kertünk díszét, egy öreg diófát, az éjjel kidöntötte a vihar.
3. Kati a barátja, Péter táskájának a fülét fogta meg.
Miért kell a második mondatban vessző a ,,diófát\” szó után, ha az elsőben és a harmadikban a ,,James\” és a ,,Péter\” után nem kell? Kérdésem tehát az, mikor közbevetés az értelmező?
A Magyar grammatika c. egyetemi tankönyv alapján röviden összefoglalva: Az értelmező: mindig alaptagja, az értelmezett szó után áll, köztük számbeli, esetbeli, egyezés, egyeztetés van, pl. Vegyél fagyit, sokat!; Elkértem a tollat, Pistáét; Kérem a verset, azt, amit kölcsönadtam. (MGramm. 452.)
A közbevetés önálló (szervetlen) mondat vagy más, különféle predikatív értékű szerkezet, amely nem kapcsolódik az értelmezőhöz hasonló módon az előtte lévő mondatrészlethez. Pl. mint említettem, azt mondják, ne adj’ Isten, ha hiszed, ha nem stb. (MGramm. 553.)
Az értelmező és a közbevetésnek szánt mondatrészlet nem mindig különíthető el élesen egymástól. Eldöntése – mind a helyesírási szabályzat, mind az OH. alapján – a beszélőtől függ (250. szabálypont: „Mivel a közbevetés szándékát és írásbeli kifejezésének szükségét valójában csak a közlemény megalkotója érzi, a fenti szabály alkalmazása a fogalmazó egyén megítélésétől függ. Akár le is mondhat a beékelésről: A vonat persze megint késett. Stb.”).
A Nyelvművelő kézikönyv a közbevetésről azt írja, hogy a cél sokszor a pontosabbá tétel. A 2. mondatot, mely a szabályzatban és az OH.-ban is előfordul, a szerzők a közbevetésre hozták példának. Tartalmilag az „öreg diófa” pontosabbá, egyértelműbbé teszi a „kertünk dísze” szerkezetet. Felolvasva a mondatot, a „diófát” utáni szünet, a következő rész szóhangsúlya is indokolja az utána kitett vesszőt. Az értelmező rész azzal is elválik a mondattól, hogy a névelő („egy”) az ige általános ragozású alakját igényelné. (Kertünk díszét az éjjel kidöntötte a vihar. – Egy öreg diófát kidöntött a vihar. (Az OH.-ban kiigazították az igeragozást: A kert díszét, a vén diófát, az éjjel kidöntötte egy vihar. – 351.)
A másik két mondatban többszörös birtokos szerkezetek vannak: a barátja táskájának a füle; a (múlt századi legendás) betyár (Missouri állambeli) sírjának felnyitása. Az ezekbe a szerkezetekbe bekerülő értelmező miatt a szerkezet írásban nehezen áttekinthető, ha közbevetéseknek tekintjük és vesszőt is teszünk utánuk. Kiejtésben is a szünetek és hangsúlyos részek szintén széttagolják a mondatokat.
(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.