eendő, ivandó (iandó)

2014. 05. 01.

Szeretném megkérdezni, hogy helyes-e az iandó alak (az eendő mintájára), mert Vörösmarty Mihály is ezt használta:
“Társai sorsomnak, még eddig jónak, akarnám,
Hogy nyugodalmasbnak legyetek látói ezentúl.
Tudva van, a harcból diadallal tére be László
S szent a béke megint: minket más tesz vala mentté,
Harc és visszavonás s az erő törvénye azokban;
Eskü azért, hogy senki, ha ránk vád jőne gyanúból,
Sámson háza dulásáról nem vallja tudását,
Eskü, hogy a titkot kiki híven rejti halálig:
Úgy legyen e várban boldog maradása s azonkép
Váljék méreggé minden csep, melyet iandó,
Végtelen átok alatt, amint nem tartja meg eskét.”

Az iandó (az iszik ige beálló melléknévi igenévi alakja) régies használatú, pl. egy 1847-ből származó könyv adja meg ezt az alakot, illetve régi kódexek nyelvezetében is előfordul.
A Nyelvtudományi Intézet honlapján található Alaktani táblázatokban az ivandó alakot találjuk, mint ahogy sok más 19. század eleji nyelvészeti munkában. (Több könyv feltünteti mind a két változatot.)
Ez alapján már az akkori nyelvhasználatban is ingadozhatott, hogy az iszik ige i- vagy iv- igetövéhez kapcsolódott a beálló melléknévi igenév képzője.
(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra