-va/-ve + személyrag

Zaicz Gábor Etimológiai szótárának 892. oldalán, a -va/-ve címszó alatt olvashatunk az „imádvám”, „meghalvád”, „megmenekedvénk”, „megfordulvátok” szavakról. Szeretném megkérdezni, hogy mit jelentenek ezen alakok, továbbá hogy milyen az egyes szám harmadik személyben, ill. többes szám harmadik személyben a megfelelő képző?

Mint Zaicz Gábor kötetében is szerepel (amelynek forrása végső soron A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára), a határozói igenév -va/-ve képzője ma már szóalakzáró toldalék (tehát jellemzően nem követi újabb toldalék), ám korábban jellel és raggal is ellátható volt: pl. „Ajkaim lezárvák” (Tóth Árpád, általános többesjel), „meg menekeduenk” (Apor Kódex, igenévi személyrag; Zaicz átírásában „megmenekedvénk”).

Az igenévi személyraggal ellátott alakok jelentése megegyezik a személyrag nélküli alakok jelentésével – csupán a személyre utalásban különböznek. Így pl. „Testvére sikerén felbuzdulva, ő is megpróbálkozott az énekléssel.” Itt a „felbuzdulva” jelentése okhatározói: ‘testvére sikerének következtében, ebből kifolyólag, ebből fakadóan, ennek apropóján, ezen felbátorodva’. Ha a határozói igenevet ellátom egyes szám első személyű igenévi személyraggal: „Testvérem sikerén felbuzdulvám, én is megpróbálkoztam az énekléssel.”

A határozói igenévi személyrag paradigmája: felbuzdulvám, felbuzdulvád, felbuzdulva/felbuzdulván, felbuzdulvánk, felbuzdulvátok, felbuzdulvák.

(Sz. G.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.