Hogy mondjuk helyesen: ‘Mindent megteszek azért, hogy ne csuk(o)ljak’?
A kérdezett igék ragozásáról a következőt írja a Nyelvművelő kéziszótár (Grétsy–Kemény [szerk.], Tinta, Budapest, 2005: 100–101): “Van mintegy hetven olyan -lik, -zik végű igénk, amelynek felszólító alakjaiban és néhány származékában zavaró mássalhangzó-torlódás fenyeget: csukljon, hámljék, rémlhet, vedlve stb. […] Általános eligazításként azt mondhatjuk, hogy a szóban forgó igék kérdéses alakjaiban a teljesebb tőváltozat alkalmazása a helyénvaló, még akkor is, ha ez a forma szokatlanul hat. Tehát: áramoljon, bicsakoljon (ki), bomoljon, botoljon, csömöröljön (meg), csukoljon, fényeljen, feseljen, foszoljon stb. Néhány idetartozó igének azonban mai nyelvünkben egyáltalán nem szokásosak ezek az alakjai, így helyettük körülírással v. képzőbetoldással tanácsos élni. Úgy rémlhet neki helyett pl. úgy tűnhet föl v. úgy tetszhet neki; a kifejljen v. a megtévesztő kifejeljen alak helyett kifejlődjön; a ne porzzon v. a más értelmet sugalló ne porozzon helyett ne verjen port stb.”
A fentiek alapján tehát a “csukoljon” elkerülhető képzőbetoldással (“csukladozzon”) vagy körülírással (“Igyál egy kis vizet, hogy elmúljon a csuklásod!”). (MKné)