A „csak” szónak hol van a helye a mondatban? Pl. ez mintha helytelen lenne: …nagyon átgondoltan megtervezett tanulási folyamatokkal nyílik csak út. Itt nem az útra vonatkozna a csak? Pedig a szerző nyilván nem így gondolta.
A megszorítást jelentő csak a nagyon szabatos, formális nyelvhasználatban a kiemelő hangsúlyú mondatrész előtt áll. A példaként küldött mondatban is kerülhetne előrébb: csak a nagyon átgondoltan… A mindennapi beszédben ettől gyakran eltérünk, kicsit lazább mondatszerkesztést hoz magával, ahogy a szerző írásában is van, kicsit nagyobb érzelmi fokozásnak is a jele: …nagyon átgondoltan megtervezett tanulási folyamatokkal nyílik csak út. (Nyelvművelő kézikönyv, I. 398. o.) (DÉ)