„Bármit is mondtam, bármit is tettem …” Nem az igék utána kellene állnia az is-nek?
A megengedő mondatokban lévő „is” partikuláról a Nyelvművelő kézikönyv (Grétsy – Kovalovszky szerk., 1985, Akadémiai) azt írja, hogy a teljes állítmány után van a szokásos helye: Bármit mondtam is, bármit tettem is… Emellett megjegyzi a kötet, hogy az „is” elmozdul a hangsúlyos mondatrész felé a beszélt nyelvben: Bármit is mondtam, bármit is tettem … Elvétve okozhat félreértést, pl. „Ha hiba is van a cikkben, azért elfogadhatjuk” helyett egyértelműbb a hagyományos változat: Ha hiba van is a cikkben, azért elfogadhatjuk. A kérdezett mondatban nem áll fenn félreértés, mindkét változat jó. (MK)