Helyes-e és elfogadható-e a kötőszók ilyen jellegű halmozása nyelvhelyességi szempontból?
Amennyiben nem jelenik meg a tárgyaláson, (úgy) pénzbírsággal kell számolnia. Ha nem esik az eső, (akkor) elmegyünk sétálni.
A zárójelben lévő szavak nem kötőszók, hanem utalószók. A főmondatban található utalószó általában világosabbá, áttekinthetőbbé teszi a mondatot, jobban irányítja a hallgató, olvasó figyelmét a szövegre (Grétsy László — Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II, Bp., 1985. II. 1146.). Az utalószó el is maradhat az ehhez hasonló szerkezetekben: Kár, hogy…, lehet, hogy…, nagyon bánt, hogy… A Magyar grammatika c. egyetemi tankönyv (Keszler Borbála szerk., Bp., Nemzeti, 2000: 490) példáiban az utalószó nélküli formák gördülékenyebbek. Összefoglalva: nincs a kérdéses problémára eligazító szabály, a szöveg alkotójának a megítélésétől függ az utalószó kitétele. (MK)