a köves út végén

Olvasószerkesztőként kerültem szembe egy nyelvi problémával.
Egy társadalomtudományi tárgyú tanulmány a következő címmel került elém: „A köves út végén”.
Ezt olvasva, én először valami pozitív dologra asszociáltam: egy nehéz időszak lezárul, elértük a rázós szakasz végét…
Ám a szövegből kiderül, hogy épp ellenkezőleg: a cigányság társadalmi integrációjának nehézségeiről van szó, a cím pedig a települések szélén lévő, szegregált telepekre utal, ahol „vége a civilizált világnak”, nincs megfelelő infrastruktúra, pl. szilárd útburkolat.
Javasoltam a „kövezett utat” a „köves” helyett, ez ellen viszont az szól, hogy a falusi beszédben „köves”-ként emlegetik a betonozott utat, és ez kifejezés a szociológusok körében is elterjedt.
Kérdésem, hogy jelenthet-e megoldást az egybeírás ebben az esetben: „kövesút”, és lehet-e a cím: „A kövesút végén”.

Az újságírói nyelvben, a publicisztikai stílusban az egyik fontos elem a figyelemfelkeltés. Ez sokszor a cikkek, különböző írások humoros, kétértelmű, félreérhető címében figyelhető meg. Feltételezhető, hogy a kérdezett cikk szerzője is valami hasonlóra alapozhatta a címválasztást.
Ha egyértelműek szeretnénk lenni, akkor ‘A betonút végén’, esetleg ‘Az aszfaltút végén’ formákat javaslom.
A ‘kövesút’ forma nem egy elterjedt alak, valószínűleg egyszeri, sajátos szóalkotás lenne, ezt azonban – mivel újságcikkről és nem szépirodalmi műről van szó – idézőjelek közé javasolt tenni: A „kövesút” végén. Ez esetben a cikkből egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy mit is takar az ‘új szó’, a „kövesút”.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.