vagy, van létige etimológiája

Hogyan alakult a vagyok, vagy, van? Miért nem vagyok (én), vagysz (te), vagy(ik) (ő), mint a fagyok, fagysz, (meg)fagy vagy a hagyok, hagysz, hagy? Hogy került a „van”-ba az -n?

A kérdésre a választ Tótfalusi István Magyar etimológiai szótára ekként adja meg: „A magyar létige valódi töve a „val-„, ahogy a „vala, való, volna, volt” alakok tanúsítják, és ez a tő ősi örökség a finnugor korból. Az első és második személyű igealakok („vagyok, vagy, vagyunk, vagytok”) töve palatalizálódás útján keletkezett: „val > valj > vaj > vagy”, mint „hajma–hagyma”, „jer–gyere”. A többes harmadik személyű alak „vagynak > vannak” hasonulással jött létre, és ebből vonódott el az egyes számú „van” a „jönnek–jön”, „fonnak–fon” analógiájára.”
(DÉ)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.