Első Bihari Nyári Egyetem
2016. 07. 29. 2 hozzászólásA Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága és a Partiumi Keresztény Egyetem e napokban tartja az I. Bihari Nyári Egyetem Határtalanul: helyi és nemzetközi kulturális hatások című képzéssorozatot Berettyóújfaluban és Félixfürdőn.
A kezdeményezőnek, Balázs Géza nyelvész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
– Professzor úr, Ön Közép-Európa nyelvi tájképe címmel tartotta a nyitó előadást. Tudott-e újat mondani a Kárpát-medencéből jött egyetemistáknak, tanároknak, újságíróknak?
– Az areális (területi kapcsolatokat vizsgáló) nyelvészet és a nyelvi tájkép (a látható nyelvi jelenségek) koncepciójából indultam ki. Mindkét területen számos olyan jelenséget sorolhatunk fel, amelyek a józan, békés együttélésről tudósítanak. Például a dunatáji nyelvek között egyfajta nyelvi kiegyenlítődés zajlik. Az együttműködésnek sokféle hagyományos, működő vagy felújítható területe van: cseregyerek-mozgalom, turizmus, a falvak újjáélesztése, falusi üdülés, népi kereskedelem (piacozás), fesztiválok… A nyelvi tájkép információs és szimbolikus üzeneteket hordoz. A szimbolikus üzenet lehet például az összetartozás hangsúlyozása.
– Fontos témája az egyetemnek a kétnyelvűség. Ez óriási lehetőség, sokan évtizedeken át küzdenek, hogy bilingvissé váljanak. Ám az egyik előadás szerint kockázatok is rejlenek benne. Miért?
– Sokféle kétnyelvűség van. Az úgynevezett hozzáadó kétnyelvűség gazdagítja a személyiséget, de van felcserélő kétnyelvűség is, ami az anyanyelv feladásához vezet.
A kétnyelvűségi jelenségek között sokféle olyan is van, amit „félnyelvűségnek” vagy „kevertnyelvűségnek” nevezhetünk. Ezek szegényítik az anyanyelvet.
– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök finomítanak-e módszereket arra, hogy a fiatalokban a művelődési, művészeti élmény a magyar nyelv csinosításához ébresszen kedvet?
– A bihari nyári egyetem résztvevői meglátogatták a bihari remete, Bessenyei György lakóházát. Megható volt felfedezni a faluszéli, ma pedig már egyben határszéli házat, ahonnan európai távlatokban gondolkodott a magyar tudomány, nyelv, nép jövőjéről: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”, ezt sokan ismerik, de Bessenyei ezt is írta: „Élj, olvass, gondolkozz! Aki csak egy nemzetnek dolgait érti, látja, talán a nagy mindenre nézve semmit sem tud, sem nem lát.” Ezért ennek a nyári egyetemnek a sajátossága, hogy a határ mindkét oldalán zajlik: három nap Berettyóújfaluban, három nap Nagyvárad-Félixfürdőn. Ugyancsak megható volt a pompásan felújított kismarjai református templomban megállni Bocskai István nemrég előkerült sírja fölött; ahol Garay János négy sora is olvasható: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult kor hős elődöket; / A lelkes eljár ősei sírlakához, / S gyújt régi fénynél új szövetneket.”
– Professzor úr, Ön Közép-Európa nyelvi tájképe címmel tartotta a nyitó előadást. Tudott-e újat mondani a Kárpát-medencéből jött egyetemistáknak, tanároknak, újságíróknak?
– Az areális (területi kapcsolatokat vizsgáló) nyelvészet és a nyelvi tájkép (a látható nyelvi jelenségek) koncepciójából indultam ki. Mindkét területen számos olyan jelenséget sorolhatunk fel, amelyek a józan, békés együttélésről tudósítanak. Például a dunatáji nyelvek között egyfajta nyelvi kiegyenlítődés zajlik. Az együttműködésnek sokféle hagyományos, működő vagy felújítható területe van: cseregyerek-mozgalom, turizmus, a falvak újjáélesztése, falusi üdülés, népi kereskedelem (piacozás), fesztiválok… A nyelvi tájkép információs és szimbolikus üzeneteket hordoz. A szimbolikus üzenet lehet például az összetartozás hangsúlyozása.
– Fontos témája az egyetemnek a kétnyelvűség. Ez óriási lehetőség, sokan évtizedeken át küzdenek, hogy bilingvissé váljanak. Ám az egyik előadás szerint kockázatok is rejlenek benne. Miért?
– Sokféle kétnyelvűség van. Az úgynevezett hozzáadó kétnyelvűség gazdagítja a személyiséget, de van felcserélő kétnyelvűség is, ami az anyanyelv feladásához vezet.
A kétnyelvűségi jelenségek között sokféle olyan is van, amit „félnyelvűségnek” vagy „kevertnyelvűségnek” nevezhetünk. Ezek szegényítik az anyanyelvet.
– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök finomítanak-e módszereket arra, hogy a fiatalokban a művelődési, művészeti élmény a magyar nyelv csinosításához ébresszen kedvet?
– A bihari nyári egyetem résztvevői meglátogatták a bihari remete, Bessenyei György lakóházát. Megható volt felfedezni a faluszéli, ma pedig már egyben határszéli házat, ahonnan európai távlatokban gondolkodott a magyar tudomány, nyelv, nép jövőjéről: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”, ezt sokan ismerik, de Bessenyei ezt is írta: „Élj, olvass, gondolkozz! Aki csak egy nemzetnek dolgait érti, látja, talán a nagy mindenre nézve semmit sem tud, sem nem lát.” Ezért ennek a nyári egyetemnek a sajátossága, hogy a határ mindkét oldalán zajlik: három nap Berettyóújfaluban, három nap Nagyvárad-Félixfürdőn. Ugyancsak megható volt a pompásan felújított kismarjai református templomban megállni Bocskai István nemrég előkerült sírja fölött; ahol Garay János négy sora is olvasható: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult kor hős elődöket; / A lelkes eljár ősei sírlakához, / S gyújt régi fénynél új szövetneket.”
(Fotó: Manyszi. Forrás: Présház hírportál, 2016. júl. 29.)
A Partiumi Keresztény Egyetem magyar szakosainak beszámolója a nyári egyetemről
2 hozzászólás
A 90-es években részt vettem az Anyanyelvi Konferencia által szervezett sárospataki nyári egyetemen. Életem legnagyobb élménye volt, találkozás Pomogáts Bélával, Komlós Attilával. Köszöntet érte most is, s örömömre szolgál,hogy folytatódik a nyári egyetem! Hasonló szép élményeket kívánok az utódoknak!
A 29. Sárospataki Nyári Kollégiumon vettem részt utoljára, 2003-ban. Sajnáltam, hogy akkor vagy később véget ért a sorozat. Örülök, hogy most nyári egyetemként újraindult. Sok sikert! Hálás emlékezéssel: Gyöngyösi Márton