mellé határozószó és igekötő

Van valami módszer/szabály, amivel könnyen megállapítható, hogy a mellé mikor határozószó és mikor igekötő? Pl. a melléült olvasva az én agyam nem azt képzeli el, hogy valaki valaki mellé leül, hanem azt, hogy pl. a székre próbál leülni, de melléül, tehát elvéti és leesik.

A szövegkörnyezettől függően helyes az melléül vagy az mellé ül. A különírás azt fejezi ki, hogy a mellé nyomatékos rámutatás, mellé ül, és nem Pista mellé. Ha a közlésben nincs ilyen hangsúly, akkor a mellé igekötő, egybeírjuk: meg akart pihenni a széken, de melléült. Hogy melyik változat illik a szövegbe, az tehát a közlő döntése. (MK)