vessző a ha kötőszó előtt

A “ha” elé tényleg minden esetben kell a vessző? Találkoztam egy mondattal, amelyben annyira nem érzem, hogy vesszőt kellene írnom.
Íme a mondat:

“Még nem volt lehetőségünk ponyvát venni, amivel letakarhattuk volna a takarmányt,
az állatok pedig nem eszik meg a lucernát, ha vizes lesz, mert könnyen elkezd
rothadni és penészesedni.”

Igen, a “ha” elé mindig kell vessző, hiszen kötőszó, amely tagmondatokat választ el egymástól. A tagmondatok határán a vessző (esetleg pontosvessző vagy kettőspont) mindig kiteendő (AkH. 243.). (De ha valamilyen okból két kötőszó kerül egymás mellé, csak az első elé kell vesszőt tenni [AkH. 261.])

A kérdéses mondatban a “ha” feltételes jelentéstartalmú időhatározói mellékmondatot vezet be. A mondatban — a számunkra most érdektelen elejét nem tekintve — a főmondat “az állatok pedig nem eszik meg a lucernát”. Arra a kérdésre, hogy miért/mikor nem eszik meg, a választ (vagyis egyfajta okot) a “ha vizes lesz” tagmondat adja meg.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.