Isten – isten

2009. 01. 08.

Kérdésem az Isten szó helyesírásával kapcsolatos: a szabályzatban azt olvastam, hogy csak tulajdonnévként kell nagybetűvel írni, ami persze, evidencia, de honnan tudom, mikor tulajdonnév és mikor köznév? Sajnos, a különböző szövegeket vizsgálva nem lehet az alkalmazására nézve szabályt felfedezni.
Helyes-e az alábbi mondatokban a nagybetűs használat:
– Úgy érezzük, Istennek más tervei vannak velünk.
– Olyannak látja magát, amilyennek Isten teremtette.
– Ez Isten szeretetének megnyilvánulása.
– Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek.
– Ezt is megrendelheted a Jóistentől.
– Ha bizalmatlanságot érzel Istennel szemben…
– …hogy hasznos lehet Isten végtelen mindenségében.

Az “isten” szó köznévként és szólásokban kis kezdőbetűs (pl.: a görög, a római, az egyiptomi istenek), a ‘judeokeresztény egyisten’ jelentésben nagy kezdőbetűs: Isten. Például: A vallás szerint a világot Isten teremtette. Az állandósult szókapcsolatokban és összetételekben is kicsi a kezdőbetű: isten áldjon!, isten bizony!, isten ments!, istennyila, istenuccse.
Az alábbi mondatokban a fentiek alapján a nagy kezdőbetűs írás fogadható el inkább.
Úgy érezzük, Istennek más tervei vannak velünk.
– Olyannak látja magát, amilyennek Isten teremtette.
– Ez Isten szeretetének megnyilvánulása.
– Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek.
– Ezt is megrendelheted a Jóistentől.
– Ha bizalmatlanságot érzel Istennel szemben…
– …hogy hasznos lehet Isten végtelen mindenségében.


A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

vissza a főoldalra