Csak szavak?

Miért döntött úgy Obama, hogy néhány nyelvbotlás miatt megismétli egyébként érvényes esküjét?

Az új amerikai elnök a megszokott gördülékenységével adta elő kedden elnöki beszédét, ám a másnapi eskütétel néhány mondata már gondot okozott neki. Bár Obamának csak ismételnie kellett volna John G. Roberts legfelsőbb bíró szavait, mégis becsúszott egy-két baki az erősen formalizált szövegbe.

„Ezek csak szavak” – mondhatnánk, az elnök mégis kicsit feszengő mosollyal búcsúzott a kameráktól és a jelenlévő százezres hallgatóságtól. Hogy miért jelenthet ez problémát?

1955-ben egy John Langshaw Austin nevű oxfordi nyelvészprofesszor hívta fel a figyelmet arra, hogy az emberi kommunikáció nemcsak információátadásra, hanem cselekvésre is alkalmas. Pusztán az által, hogy kimondjuk: „Köszönöm!”, már eleget is tettünk az udvariassági követelményeknek. Ezeket a kijelentéseket Austin beszédaktusoknak nevezte.

A szavak ereje azonban sok mindentől függ. Nem lesz házastárs például két ember, ha a szomszédjuk azt mondja nekik: „Mától fogva házastársakká nyilvánítalak benneteket.” Kivéve persze, ha a szomszédjuk történetesen anyakönyvvezető, és ezt a házasságkötési ceremónia végén mondja nekik a házasságkötő teremben, ahol két tanú is jelen van. Láthatjuk tehát, hogy bizonyos feltételeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy egy mondat ténylegesen beszédaktussá válhasson.

Pontosan ilyen beszédaktus az elnöki eskütétel is: szigorú formális feltételeknek kell megfelelni, hogy az elnök szavai mindenki által elfogadott, érvényes eskütétellé váljanak. Ezért jelenthet problémát, ha a szavak nem az előre meghatározott sorrendben hagyják el az elnök száját. Jóllehet az ünnepséget követően jogászok úgy vélték, hogy Obama elnöksége a nyelvbotlásoktól még törvényes marad, mégis támogatták az eskütétel megismétlését.

Jobb, ha a nagy horderejű politikai eseményekbe nem csúszik hiba. Még szórendi sem.