Szeretném megkérdezni a következő szópárok kapcsán: Melyik alakot mikor használjuk?
esetén – esetében
világon – világban
utcán – utcában
A magyar bel- és külviszonyragok helyhatározói használata többnyire elkülönül egymástól. Általános megállapításként elmondhatjuk, hogy míg a belviszonyragok (
-ban, -ben; -ból, -ből; -ba, -be) a szóban forgó hely bekerítettségére, zártságára, belső térségére utal, addig a külviszonyragok (
-n, -on, -en, -ön; -ról, -ről; -ra, -re) inkább a tárgyak felszínére, külső vagy felső területére vonatkoznak. Pl.:
a dobozban tartom, a dobozból vettem ki, visszateszem a dobozba — a dobozon hever, levettem a dobozról, visszateszem a dobozra. Továbbá a két ragtípus elkülöníthető a konkrétság-elvontság szembeállítás mentén is. Erre példaként említhetnénk a kérdezett szavak közül az
utcában (zártabb helynevek mellett és konkrét jelentésben:
a Dobó István utcában lakunk)és az
utcán (általánosabb, elvontabb jelentésben:
folyton az utcán lakik, az utcán nőtt fel) alakokat. Olykor pedig ingadozik a ragozás:
ebben az utcában vagy
ezen az utcán. Az
esetében-esetén szavak jelentésbeli különbsége is ekképpen ragadható meg. Konkrétabb jelentésben
esetében (
Mit jelent egy induló vállalkozás esetében a működési terv?), elvontabb jelentésben
esetén (
óvás esetén…)
A
világ főnévnek hol? kérdésre felelő helyhatározói ragos alakja többnyire
világon: „
A nagy világon e kívül nincsen számodra hely” (Vörösmarty Mihály: Szózat). Ezzel szemben ha a
világ a nagyvilági életre, valamely kor társadalmi viszonyaira, elgondolt környezetre stb. utal, akkor a
-ban raggal szerkesztjük a helyhatározót:
az ottani világban, az akkori világban, álomvilágban él; de:
a másvilágon,a túlvilágon. A kérdésről részletesebben l. a Nyelvművelő kézikönyv megfelelő fejezeteit.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.