szabad, szabadjon, szabadott

Sokszor hallom a televízióból is, hogy szabadna, szabadjon, szabadott (pl. nem szabadott megtenni valamit) stb. Lakóhelyemen, a Tisztántúlon senki nem mond ilyeneket, hanem „legyen szabad”, „lenne szabad”, „(nem) volt szabad (ezt csinálni)” stb. A „szabad” nem ige, miért kell igeként ragozni?

Idézem a Magyar nyelvhasználati szótár (szerk. Balázs Géza – Zimányi Árpád, Pauz-Westermann, 2007.) erre vonatkozó szócikkét: „szabad, szabadna, szabadjon – melléknév igei használata pl.: Szabadna egy kérdést föltennem? Szabadjon hozzátennem…
A „szabad” melléknevet (szabad ország) főnévként (HÉV-vel a szabadba) és néhány alakban igeként is használjuk. Ezek népies eredetűek, de ma már a köznyelvben is polgárjogot nyert pl.: a szabadna tudnom, szabadjon megjegyeznem. Helyettesíthető a legyen/lenne szabad tudnom formában. A múlt idejű „szabadott” alakot sokan még kerülendőnek ítélik (nem szabadott kimenni az udvarra), bár elképzelhető, hogy ez is köznyelvivé válik. A következőképpen helyettesíthetjük: nem volt szabad kimenni az udvarra. Feltételes mód múlt idejű alakja: Nem lett volna szabad elfelejteni ezt az ügyet, de előfordul a Nem szabadott volna elfelejteni ezt az ügyet” forma is.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.