Ralphfal, francia: Marie-val (de pl. cseh: Mariéval); töpörtyű, fogantyú felbontása

1. Melyik a helyes írásmód? Ralph+val= ? A ph az idegen nevek esetében ugyanúgy működik, mint a magyar szavak végén a ch vagy ts?

2. Marie név esetében hogyan toldalékolunk Az -ie egy hangnak számít?

3. EZ inkább talán nyelvtörténeti: a -tyú/-tyű/-ttyú/-ttyű morfémák képzőnek számítanak vagy képzőszerű végződésnek? Honnan származtathatók ezek a szavak? A töpörtyű és fogantyú szavakat ha szegmentáljuk, akkor mi bennük a szótő?

1. és 2.: A -val/-vel ragot a szabályzat 215–217. pontja alapján egybeírva, az utolsó kiejtett hangnak megfelelően kapcsoljuk azokban az esetekben, amikor a szó utolsó betűjét is kiejtjük (és ha nem több különírt elemből álló tulajdonnévből képezünk melléknevet). Ha viszont néma betűre vagy bonyolult betűkapcsolatra végződik a szó, kötőjelet használunk a toldalék előtt. A konkrét eseteket az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás sorolja fel (a 2004-es kiadásban a 275–276. o.): a szó végi ae, ee, ii, oo, ou, sch, sh, th betűkapcsolatoknál nem szükséges kötőjel (kivéve pl. reggae-vel), és bár a kötet nem említi, ugyanígy járhatunk el a ch, ck, tz és a ph végződéssel is, tehát „Ralphfal”. A szabály tehát hasonló a magyar nevekhez (Babitscsal stb.). A „Marie” írásmódja attól függ, hangzik-e külön az „e”, vagy pedig egyetlen hangnak ejtjük az „ie” kapcsolatot. A franciában és a németben például nem hangzik, tehát francia vagy német névre utalva „Marie-val”, míg egy olyan nyelvben, amely kiejti ebben a szóban az „e” betűt (pl. cseh, dán, norvég), a magyar raggal ellátott alak „Mariéval” lehet.

3. A -tyú/-tyű, -ttyú/-ttyű képzők ugyan, de ma már csak ritkán alkotunk velük új szavakat (pl. „szerkentyű”, „bizgentyű”). A Tinta Kiadó Etimológiai szótára szerint egyes hangutánzó-hangfestő, -t képzős igék folyamatos melléknévi igenévi alakját fejezték ki bizonyos nyelvjárásokban a fenti képzőkkel, pl. pattantyú (pattantó), pörgettyű (pörgető), és a nyelvújítás korában is számos hasonló szó jelent meg, pl. billentyű, szivattyú, röppentyű: vagy mesterséges szóalkotással alakulhattak ki, vagy a nyelvjárási alakok válhattak köznyelvivé (877. o.). A „töpörtyű” szó alapszava azonos a „töpörödik” ige „töpör-” tövével (861. o.), míg a „fogantyú” a „fog” ige egyfajta folyamatos melléknévi igenévi alakjának főnevesülésére vezethető vissza (220. o.).
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.