ego, egója

Szeretném megtudni, mi a koncepció a mai magyar nyelvben azon idegen eredetű szavak esetében, amelyek „o”-ra végződnek? Például az „ego”-t hosszú vagy rövid óval kell írni? Ha röviddel, akkor a ragozásban jelöljük a megnyúlást: egóval, egóra?

Az ego szóban az o-t megtartjuk, a toldalékos alakjaiban viszont hosszú ó-t írunk (A magyar helyesírás szabályai 216. a) pont szerint: „Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, ill. ő-t írunk az olyan toldalékos alakokban, amelyekben ezek a szóvégi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő: signorina, de: signorinák; – Coca-Cola, Coca-Cola-szerű, de: Coca-Colát; – Sinaia, sinaiai, de: Sinaiában; campanile, campanileszerű, de: campanilén; – Goethe, goethei, de: Goethének, goethés (Vö. 29.); – allegro, allegroszerű, de: allegróban, allegrós; – Oslo, de: Oslóban, oslói; – Malmö, de: Malmőből, malmői; stb.”
Ha egy o-ra végződő idegen szót már kiejtés szerint írunk, akkor a szótári alakban is jelöljük a szó végi nyúlást, pl. radio ~ rádió.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.