kis- és nagykötőjel tulajdonnevek között

A könyvben, amelyet olvasok, így szól egy mondat:
„Egyszóval Goncsarov–Oblomov, ahogy Baudelaire is, utálja a fejlődést.” Ebben az esetben nagy- vagy kiskötőjelet használunk a két név között? (Így olyan, mintha Goncsarov is, Oblomov is két külön személy lenne.)

A zárójeles megállapítással kapcsolatban először is megjegyzem, hogy tudomásom szerint Goncsarov személy is lehet, nem csak regénycím: a regény hősének is ez a neve. Az idézett mondatban a név feltehetőleg a személyre vonatkozik (hiszen Baudelaire-rel van összevetve).

Ha azt akarjuk kifejezni, hogy a Goncsarov-féle, az általa alkotott Oblomov, akkor szóösszetétel jön létre, amit (kis)kötőjellel kell írni a 140. b), ill. 168. pont alapján, minthogy tulajdonnév szerepel benne. Ez az írásmód viszont szokatlan amiatt, hogy a második tag is tulajdonnév: a szabályzatban ilyen példa nem szerepel. Ha ettől eltekintünk, akkor a fenti értelmezés szerint helyesnek mondhatjuk a kiskötőjelet.

Ha viszont azt akarjuk kifejezni, hogy a valós Goncsarov és a fiktív Oblomov egyaránt, akkor a 263. b) pont szerint nagykötőjelet teszünk közéjük. Két olyan tulajdonnév közé, amely két különböző személyre utal, nagykötőjelet teszünk (ez laza, alkalmi kapcsolatot jelöl). A kiskötőjel azt jelentené, hogy egyetlen személyről van szó, akinek kéttagú a neve (állandósult kapcsolat). Ez tehát a nagykötőjel mellett szól.

Minthogy a kiskötőjel félreérthető lenne (a két fenti értelmezés egybeesése miatt), viszont a nagykötőjel is alátámasztható a szabályzattal (bár némileg eltérő értelemben), az utóbbi írásjel semmiképp sem hibáztatható.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.