NOK és csok…

A két új betűszó, a csok és NOK az otthonteremtéssel kapcsolatos. Az írásmódot a betűszavak feloldása segít eldönteni. A családok otthonteremtési kedvezménye egy hitelfajta, nem tulajdonnév, így köznévi betűszó jön létre. A helyesírási szabályzat 285/b pontja szerint a kisbetűs írás a megfelelő: csok. A Nemzeti Otthonteremtési Közösség ezzel szemben egy új lakástakarék-pénztár vagy lakás-takarékpénztár (AkH. 12. 139. szabálypont),  tulajdonnévi betűszóként a nagybetűs írásmód a helyes: NOK.

Mi a helyzet a toldalékolással? A nagybetűs, tulajdonnévi betűszóhoz kötőjellel kapcsoljuk: NOK-ban, NOK-kal. Igen ám, de a csok is sok helyen (rendeletekben, újságcikkekben) nagybetűs, talán azért, mert elsőre az jut eszébe sokaknak, hogy a betűszó automatikusan nagybetűs… Ha a CSOK is így rögzülne, akkor persze a toldalékolás kötőjeles lenne.

No de a dolog nem ilyen egyszerű. A csok olyan betűszó, amelyet nem betűzve ejtünk, emiatt a toldalékot egybeírjuk a kiejtett alakkal: csokot, csokkal, csokra (288/b szabálypont), beleillik a következő sorba: áfa – áfás, gyes – gyest, taj – tajjal. A köznévi betűszók egy részét betűzve ejtjük: szja [esz-jé-a], emiatt kötőjelesen toldalékoljuk őket: szja-t.
A csok hangzása kellemes dolgokat is felidéz a tudatunkban: csók, csoki. A csokra a virágcsokrot is. Így nem mindegy, hogy csokra vagy csókra várunk, csokot vagy csókot kapunk; csokos vagy csókos valaki. S reméljük, hogy a csokot nem csak a csókosok kapják…

(Szöveg: DÉ, Kép: Prawny, Pixabay)