Ámokfutás (6): Benczei csúsztatások

Mármint: „Bencze Lóránt azt mondja, nem igaz, hogy a nyelvstratégiai intézetet előkészítés és egyeztetés nélkül alapította volna meg a kormány, hiszen a nyelvésztársadalom egy része már korábban szorgalmazta a felállítását. 2013-ban ötvenhárom nyelvész juttatta el ezzel kapcsolatos elképzelését is a kormányhoz, és mindkét koncepcióban kitűnő gondolatok voltak.” (Hanthy Kinga: Beszédkényszer. Megkezdte munkáját a Magyar Nyelvstratégiai Intézet. Magyar Nemzet, 2014. május 24. 33.)

A manysi.hu honlapon is hasonló szerepel:

„Minden társadalomnak volt valamiféle nyelvstratégiája a történelem folyamán, több európai országban pedig jelenleg is működik az adott ország nyelvstratégiájával foglalkozó intézmény. Miután több mint ötven magyar nyelvész indítványozta hasonló magyar intézmény felállítását, a kormány 2014. március 4-én döntött a Magyar Nyelvstratégiai Intézet létrehozásáról (55/2014./III. 4./ Korm. rendelet).”

Tehát az állítás: 2013-ban 53 nyelvész juttatott el elképzelést a kormányhoz, amelyben hasonló (nyelvstratégiai intézmény) felállítását kezdeményezték. Lássuk csak!

Három nyelvstratégia: egy főnyelvész, Bencze, példaképünk, a széphalmi szent, Kazinczy, valamint egy nyelvstratégiai javaslattevő: Balázs (Manyszi, 2014)

2013-ban?

Ki lehetett ez az 53 nyelvész? A manysi.hu honlap erre is választ ad, egy dokumentumot mellékel:

„Nyelvhasználati helyzetkép és intézkedési terv előkészítése nyelvünk értékeinek védelme, korszerű továbbfejlesztése és népszerűsítése céljából a 66/2011. sz. OGY-határozatnak megfelelően. Budapest, 2012. március 16.” Az anyagból nem derül ki, hogy ez az országgyűlési határozat az Anyanyelvápolók Szövetsége (!) által kezdeményezett magyar nyelv napja kapcsán született. Az országgyűlés, amikor tartózkodás nélkül elfogadta a magyar nyelv napja kitűzését, és egy nyelvi felmérésről is határozott. Ez el is készült az EMMI közművelődési főosztályának égisze alatt – mindenhonnan bekértek anyagokat, s ezekből állt össze a manysi.hu honlapján található 47 oldalas anyag.

Ez az anyag azonban nem 2013-ban, hanem a 2011-es kormányhatározatnak megfelelően 2012. március 16-án készült el. Ott olvasható a manysi.hu honlapján!
 
 

Ki az 53 nyelvész? 53? 38? Vagy annyi se?

A 47 oldalas, igen hasznos anyag (tehát a manysi.hu-n) a következő témákat öleli fel (szerzőkkel):

Anyanyelvű tudományosság és szakmai képzés (Kiss Jenő, km. Bősze Péter, Juhász Dezső, Keszler Borbála, Ritoók Zsigmond),

A magyar nyelv és a felsőoktatás (Siptár Péter, Tolcsvai Nagy Gábor)

A magyar nyelv és a közoktatás-köznevelés (Antalné Szabó Ágnes, Bánréti Zoltán, km. Minya Károly, Őze Sándorné, Raátz Judit, Sályiné Pásztor Judit)

A magyar nyelv és az állam (Kardos Tamás, km. Andrássy György)

A magyar nyelv és a külhoni magyarság (É. Kiss Katalin, Péntek János)

A magyar nyelv és a média (Acél Anna, km. Gósy Mária, Szabó Elődné)

A magyar nyelv és a nyelvtechnológia (Váradi Tamás, km. Lendvai Piroska)

A magyar nyelv és a művészetek (Stauder Mária, km. Csaplár Vilmos, Csengery Kinga, Csörsz Rumen István, Hegedűs D. Géza, Konrád Antal, Szörényi László, Vasy Géza)

A magyar nyelv és az egyházak (Haader Lea, Gerstner Károly)

A magyar nyelv és a hátrányos helyzetű csoportok (Bartha Csilla, km. Hattyár Helga, Hámori Ágnes, Nagy Noémi, Szabó Mária Helga)

A magyar nyelv és a nyelvművelés (Heltainé Nagy Erzsébet)

A rejtélyes 53 nyelvészre a szövegből nem derül fény, mert bármennyire erőlködünk, csak 38 nevet tudunk összeszámlálni, s az se mind nyelvész…
 
 

Hasonló magyar intézményt akartak?

A 47 oldalas anyagban a nyelvstratégia szó 10-szer fordul elő. Az említések aránya:

É. Kiss Katalin—Péntek János: 6

Heltainé Nagy Erzsébet: 3

Antalné Szabó Ágnes–Bánréti Zoltán: 1

Halvány utalás szerepel a nyelvművelés központi szervezetére itt:

„…szükséges, hogy a nyelvművelésnek legyen tudományos központja, mögötte az Akadémia tekintélyével, amely garantálja a nyelvtudomány eredményeinek beépítését a nyelvművelés területein, az oktatásban, a sajtóban, a nyelvművelő mozgalmakban, és amely a nyelvművelést önálló részdiszciplínának tekintve foglalkozik a nyelvi normativitás, a nyelvi normák, a sztenderd, a nyelvi változások stb. kérdéseivel.” (A magyar nyelv és a nyelvművelés, Heltainé Nagy Erzsébet)

Konkrét szervezeti javaslat pedig itt:

„A (…) nyelvtechnológia alkalmazására a magyar nyelvhasználati helyzetkép elkészítésében az MTA Nyelvtudományi Intézete a legjobban felszerelt műhely. Azonban a közönségtájékozatás finanszírozása eddig mindig (versenyképesség-növelő) alkalmazott projektek keretében történt. A továbbiakban ajánlást fogalmazunk meg az Anyanyelvi Technológiai Központ létrehozására Magyarországon. Javasoljuk, hogy a kormány állítson fel egy kiemelt nyelvhasználati és értékvédő központot, amely szakszerűen nyomon tudja követni az anyanyelv használatát, átlátható képet nyújt, és a társadalmi igényeknek megfelelve referál a döntéshozóknak, a kormánynak, valamint nyitott a kutatók, diákok, érdeklődők felé. Ez az MTA Nyelvtudományi Intézetén belül újonnan létrehozott egységként, állandó munkatársakkal működne, amelyben legalább öt képzett szakember munkájára lenne szükség. Infrastruktúrájának és az új pozícióknak a kezdeti kialakítása mintegy 12 M Ft-ba kerülne, évi üzemeltetési költsége pedig mintegy 30 M Ft-ra tehető.” (A magyar nyelv és a nyelvtechnológia, Váradi Tamás, km. Lendvai Piroska)

A több fejezetre osztott, 47 oldalas anyagban a magyar állam gondoskodó, finanszírozó szerepére több utalás van, de egyetlen sor sem utal konkrét nyelvstratégiai intézményre. Nyelvstratégiai intézményt ennél jóval korábban mások javasoltak. Rubinyi Mózes és Grétsy László 1905-ös, illetve az 1970-es években megfogalmazott elképzelései nyomán: Balázs Géza (Egy lehetséges magyar nyelvstratégia körvonalai, Magyar Nyelvőr, 1996: 260). Nála először (tehát éppen 20 éve) ez szerepel:nyelvunió, magyar nyelvi bizottság – az elnevezésre és az „intézményre” a „holland nyelvunió” volt a minta, amelyet először két évvel korábban Marácz Lászlóval mutatott be Magyarországon (Kétnyelvűség, 1994/4-5. 14-36). A „nyelvunió” (vagyis nyelvstratégiai intézet) kifejtése 1996-ban:

„A Magyar Köztársaság hivatalos támogatásával, állami feladatként kellene ezt a szervezetet létrehozni – és az MTA-hoz rendelni. Az anyanyelvi, nyelvművelő, magyar nyelvi stb. bizottságok nem a magyar nyelvészek belügyének számítanak, hanem a tudós társadalom, minden szakterület közügyének. (új bek.) Határokon belüli és kívüli tudósok, írók, politikusok lehetnének a nyelvunió tagjai. A tanulmányokat, javaslatokat, dokumentumokat a szakértőbizottságok készítenék. (Az egyes területeknek megfelelően kellenének bizottságok egy-egy felelős vezetővel.) A grémium évente csak kétszer ülésezne, erről hivatalos állásfoglalást (közleményt, jelentést) adna ki. A magyar nyelvuniót bárki írásban megkereshetné, a bizottságok vagy a grémium mindenkinek időben válaszolna. (új bek.) Minden természetesen azzal is járna, hogy a nyelvunió nemcsak egy tekintélyes testület, hanem egy nem bürokratikus hivatal is lenne, amely segítséget nyújtana a hozzá fordulóknak. Afféle „nyelvi ombusdman” (jogőr) is helyet kaphatna itt.” (Balázs Géza, Egy lehetséges magyar nyelvstratégia körvonalai, Magyar Nyelvőr, 1996: 261.)

Vagyis az 53, 38 vagy kevesebb magyar nyelvész nem javasolt nyelvstratégiai intézetet…

Nyelvstratégák: Bencze kilép, ketten maradnak (Manyszi, 2014)

Mi lett a 38-ak javaslatával?

A 47 oldalas, részben nyelvészek által is jegyzett munka dátuma: 2012. március 16. Mivel ez a jelentés a szokásos Csipkerózsika-álomba süllyedt, 2012. december 20-án négy nyelvész, Grétsy László, Pusztay János, Balázs Géza és Pomozi Péter egy másfél oldalas tömör javaslatot készített a kormány számára Cselekvési terv a magyar nyelvért! A sikeres kommunikáció stratégiája címmel, amelyben konkrétan ez szerepel:

„…elengedhetetlen egy pártpolitikai befolyástól mentes, ténylegesen a nyelvstratégiával (is) foglalkozó, szigorúan nyelvészekből álló Magyar Nyelvi Tanács (intézmény) létrehozása, mely kormányzati ciklusoktól függetlenül, az oktatási és a kulturális terület kormányzati képviselőivel egyeztetve koordinálja a fejlesztési tervek kidolgozását. Talán nem nyilvánvaló, de tény: nincs a magyar nyelvpolitikának, nyelvstratégiának, nyelvművelésnek intézménye!”

És ezután egy egy éven át tartó folyamatként megindult a konkrét jogszabály, az intézmény előkészítése… Nem az 53-ak, nem a 38-ak…

A „benczei állítások”, melyek a manysi.hu címoldalán a Köszöntőben szerepelnek („több mint ötven magyar nyelvész indítványozta hasonló magyar intézmény felállítását”) sem történetileg, sem filológiailag, sem pedig számszakilag nem felelnek meg a valóságnak. Ezért ezt a gondolatot „benczei csúsztatás” címmel vezetjük be a magyar retorikai emlékezetbe. Tehát jegyezzük meg: nem 2013, nem 58, és nem nyelvstratégiai intézmény… De a többi se nagyon stimmel…

 

(Manyszi-infó)

 

Előzmények:
Ámokfutás (1): Benczés-bicziklis Czuczor-ünnepségek
Ámokfutás (2): Kockuló idő. Manysi kiadvány(ok)
Ámokfutás (3): A Manysihoz vezető út
Ámokfutás (4): Bencze-kaczagány
Ámokfutás (5): Volt egyszer egy kormányprogram…

(Hamarosan folytatjuk…)