9. Tiszai homokpadok

A Felső-Tisza talán a leginkább érintetlen folyónk.

Bár nagy kanyarjait már levágták, de még így is néha megfordul maga körül – legalábbis így érezzük, ha evezünk. Hol szemből fúj a szél, hol hátulról. A partokat füzesek, liánok fonják be, s néha úgy érezzük, hogy véget ér a folyó, majd kiderül, hogy véletlenül elfordul. Leginkább a homokpadokat várjuk. A homokpadok kanyarokban alakulnak ki, a víz egyik oldalon bontja, a másikon építi a partot.

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

A kormányos előre szól, „már ne evezzetek”, a kenu nekifut a homokpadnak. Kikászálódunk, kiegyenesedünk, kihúzzuk a hajót, meghúzzuk az üveget, és csobbanunk. A tiszai homokpadok élménye felfoghatatlan. Sodrással szemben fölgyalogolunk, leúszunk a homokpad végéig. Olykor szemben a sodrással. Szembeúszva a Tiszával olyan, mintha egyhelyben lennénk. Pedig mi elmegyünk, és a Tisza marad.

(Kép és szöveg: BG)