A Manyszi ajánlásával is: Turjánvidék
2017. 10. 29. 3 hozzászólásMajdnem a 20.000. kérdésként érkezett a nyelvi tanácsadáshoz:
„A turjánvidék helyesírásával kapcsolatban szeretnék állásfoglalást kérni Önöktől. Egyesek szerint a turjánvidék mint földrajzi név nagy T-vel írandó, míg mások úgy vélekednek, hogy nem földrajzi név (valóban nem szerepel Magyarország kistájainak kataszterében) így kis t-vel kell írni.”
Kérdésére a Földrajzinév-bizottságtól a következő választ kaptuk: „A gyakorlatban használt tulajdonnevek egészét nem fedi le a Földrajzinév-tár. A Turjánvidék valóban nincs bejegyezve, de a 303/2007. (XI. 14.) kormányrendelet (a magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700303.KOR) alapján hivatalosan is lehet kezdeményezni a Földművelésügyi Minisztériumban a bejegyzését természetvédelmi névként.
A javasolt forma: Turjánvidék. Két természetes földfelszíni objektum alkot ui. összetett földrajzi nevet (vö. hegyvidék, dombvidék). Arra pedig szintén van példa, hogy a földrajzi köznévből lesz tulajdonnév, pl. Hegyhát, Sóstó.”
De mi is az a Turjánvidék? A világhálón található írás (Turjánvidék: az Alföld rejtett kincse) szerint: „A Turjánvidék mint földrajzi egység 80 km hosszan, de csak néhány km szélességben húzódik végig a Duna-Tisza közi Homokhátság és a Duna-völgy találkozásánál. A vizenyős, süppedékes, nehezen járható növényzetet nevezik az Alföldön turjánosnak, amelyről az egész vidék a nevét kapta.” (www.turjanvidek.hu).
(Manyszi; kép: turjanvidek.hu)
3 hozzászólás
A felmerülő kérdések és a rájuk adott válaszok láttán gyakran jut eszembe, hogy egy magyarul tanuló külföldinek vajon mennyi idő alatt sikerül megbízhatóan eligazodnia a nyelvünk (és azon belül a helyesírás) ilyen finom részleteiben…
Tisztelt M. J.! Megjegyzése nagyon sok kérdést vet föl, amelyekkel érdemes lenne bővebben foglalkozni, s ezekre a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport ülésein, konferencián, valamint kiadványaiban vissza is térünk.
A tanácsadásunkhoz érkező kérdések egy része nagyon egyszerű problémára kérdez rá (de láthatóan az is probléma), mások viszont kimondottan bonyolult, nem, vagy alig szabályozott, esetleg „alulszabályozott” helyesírási jelenségekre. Ezek jelentik az igazi kihívást számunkra is. Szerencsére azonban a mindennapi írásgyakorlatban ezek a bonyolult kérdések vagy nem fordulnak elő, vagy ha előfordulnak, akkor nem jelentenek megértési akadályt. Megértjük, hogy egy magyar nyelvet tanulónak további nehézséget okozhat egy bonyolultabb földrajzi név helyesírása, hiszen valószínűleg nem tud semmit a név alkotta jeltárgyról (tájról), aminek ismerete olykor fontos a helyesírás szempontjából. De abban bízunk, hogy ezek valóban csak extrém, ritka jelenségek, és ezért nem megy el valakinek a kedve sem a helyesírástól, sem a magyar nyelv tanulásától. Üdvözlettel: Manyszi
Kedves Manyszi!
Azt hiszem, egy nyelvünket tanuló számára elég meghökkentő és bonyolult lehet akár az Ágnes-dilemmában felvetett jelenség, akár az egy- és többalakú igetövek megkülönböztetése és ragozása, hogy csak a legutóbb felmerült, korántsem extrém kérdésekből szemezgessek. A magyar nyelv ámulatba ejtően gyönyörű és bonyolult, erre nagy íróink, költőink is, ámbár mesterei voltak, rendre rácsodálkoztak. Szomorú lenne, ha a megtanulásától éppen az venné el a kedvet, ami magát a tanulást kalandossá, izgalmassá tehetné, de ez nyilván indíttatás meg egyéni alkat kérdése is, és persze a közeg is számít, amelyben él az illető.
Megtisztelő válaszukat megköszönve: M. J.