Köszönjünk egymásnak!
2018. 05. 16. 11 hozzászólásHallgatók kezdeményezésére médiaakció indult az egyetemen az általános köszönés kultúrájának terjesztésére.
Az akció kiindulópontja az volt, hogy az egyetemen sokszor némán mentek el egymás mellett hallgatók és tanárok. A köszönés elmaradásának oka nem föltétlenül az udvariatlanság, hanem a „nem tisztázott helyzet”, vagyis az, hogy illik-e, kell-e köszönni egy egyetemi oktatónak, például akkor, ha korábban tanított, de már nem tanít…A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) 2018 márciusában indult akcióban plakátok, röplapok, kisinterjúk, véleménygyűjtés és a közösségi oldalakon közzétett mémek (kisreklámok) hívják fel a figyelmet a köszönésre. A médiaakció hamarosan összegző tanulmánnyal zárul. A PKE hallgatói remélik, hogy további egyetemek követik a példájukat, és „trendi” lesz a köszönés az egyetemeken.
Forrás: Facebook: PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék, valamint: Partiumi Keresztény Egyetem Nagyvárad
(Összeállította: PKE magyar szak)
11 hozzászólás
gratulálok a kezdeményezésnek, és őszintén kívánom, hogy találjon folytatókra
Régen minden faluban köszöntek egymásnak az emberek. Ma már ott sem szokás.
Minek köszönni mindenkinek?
nem mindenkinek! egy egyetemen belül az egyetemi polgárok egymásnak. egy vállalatnál az ott dolgozóknak. egy liftben az oda belépőknek, az együtt utazóknak. egy boltba belépve az ott tartózkodónak. egy osztályterembe érve a tanárnak és a diákoknak stb.
Akit ismerek, annak köszönök, és nem nézem, hogy előre kell-e neki köszönni.
Az mindenképpen üdvös, hogy egyetemi hallgatók kezdeményeznek egy ilyen akciót. Bárcsak több egyetemen lenne ilyesmi. Bár én már „nyugger” vagyok, nem tudom, hogy mi a köszönési szokás az egyetemeken. A mi időnkben mindenki köszönt mindenkinek, sőt az idősebbek még magázták is egymást. Szép idők voltak.
Egy intézményen belül természetes a köszönés, nem is értem, hogy ezért miért kell akciózni. De ha kell, akkor csináljátok! Hajrá!!!
Valamikor a faluban mindenki köszönt mindenkinek. Azután a gyerekek elkezdték hanyagolni a köszönést. Azután a gyerekek felnőttek, és egyre kevesebben köszöntek. Ma már a faluban is olyan a helyzet, mint a városban, sokszor némán mennek el az emberek egymás mellett.
Így romlik a világ…
Szépnapot Fórumozók!
Egyértelműen leleplezzük önmagunkat. Sírunk, panaszkodunk, hogy milyen rossz nekünk magyaroknak. A másik oldalon meg, saját népünkből valóknak sem tudunk köszönni egy adott közösségen belül sem. Lehet, előbb a gondolkodásmódunkon kellene változtatnunk?
Tehát önmagunkat sem tiszteljük.
Nincs miről beszélni……
Én pozitív fejleményekről számolhatok be. Egy adott intézményben némán ácsorogtak a kapuban a dohányzók, s a ki-be járók némán mentek el mellettük: egy épületben dolgoztak, elvben kollégák voltak. Elkezdtem köszönni az ott ácsorgóknak. Először furcsállták, de a csoportból egy-két ember visszaköszönt. Volt, hogy szinte mindenki. Most már többen köszönnek. Vagyis el kell kezdeni! Valakinek el kell kezdeni!