56. Derítő beszéd

Tamási Áron stílusának fontos jellemzője a humor, többnyire a furfangos, csavaros székely humor.

De a humor nála küldetés is. A Jégtörő Mátyás című regényében egy kutya így jellemzi az embereket:  „az emberek hetven és nyolcvan esztendeig élnek, és ennyi rengeteg idő alatt egy kicsi szűk helyen csak kereken járnak, s apró bódulatukban még a természet dicsőségét és a csillagok vidámságát is elfelejtik!” (Jégtörő Mátyás, 155)

Tamási a vidámságon túl a derű nyugalmára tanít: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne… (…) éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával.” (Ábel Amerikában, 589.)

A derű segítség, orvosság. Hogy akarnak segíteni a betegeskedő emberen? „Az egyik gyógyító orvosságot hozott, a másik nyalánk eledelt, a harmadik virágot s a negyedik derítő beszédet.” (Jégtörő Mátyás, 90) „Még anyám is nevetett ezen, aminek én legjobban örvendettem, mert a gazdaság mellett a másik fő célom az volt, hogy őt vidámságban tartsam.” (Ragyog egy csillag, 340)

A Jégtörő Mátyás egyik kiadásának borítólapja

Az Ábel-trilógia mellett a csak két részből álló, tehát csonka Jégtörő-trilógia (Jégtörő Mátyás, Ragyog egy csillag) páratlan folklorisztikus világképet alkotnak, Tamási szavaival „kitágított valóságot”, benne az író mindig pozitív küldetéstudatával, a derű filozófiájával. (Részletek Balázs Géza Folklórból stilizált világkép. Nyelv és stílus Tamási Áron csonka trilógiájában című, hamarosan megjelenő tanulmányából)

Források:

Tamási Áron: Jégtörő Mátyás. Szépirodalmi, Bp., 1980.

Tamási Áron: Jégtörő Mátyás; Ragyog egy csillag. Szépirodalmi, Bp., 1986.

Tamási Áron: Ábel. Ciceró, Bp., 1999.

(Szöveg: Balázs Géza)